Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - "A múlt a jövendő tükre": Kossuth Lajos nyomában
158 Életművek idézése A haza veszélyben van. Egyfelől a horvát és szerb lázadás, másfelől az osztrák minisztérium áskálódásai fenyegetik a kivívott eredményeket. A nemzet nem bizha- tik másba, mint saját erejébe. Mondják ki önök, hogy a nemzet el van határozva kormányának, alkotmányának, önállásának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni, s hogy e tekintetben oly alkut, mely szabadságát és önállását legkevésbbé is sérthetné, senkitől semmi áron el nem fogad, hanem minden méltányos kívánótokat akárki irányában is örökké teljesíteni kész. E célból szükséges a haderőnek 200 000 főnyire emelése, ennek felfegyverezésére pedig 42 millió forint”. Nyáry Pál, az ellenzék vezére: „Megadjuk!”. Példáját az egész ház követte. Kossuth könnyes szemekkel, mélyen meghajolva: „Önök felállottak mint egy férfiú és én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg”. Kezdeményezésére a debreceni nemzetgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását: „vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson, mint e nemzet maga”. A forradalom vészterhes időszakában az országgyűléssel együtt Szegedre, majd Aradra kénytelenedéit. 1849. augusztus 11-én Görgeyre ruházta a legfőbb polgári és katonai kormányzatot. Augusztus 17-én Orsovánál lépte át a határt, James Bloomfield névre szóló angol útlevéllel. Már 1849. szeptemberében ösz- szefoglalta a szabadságharc bukásának okait: „Szegény szerencsétlen hazánk el van veszve. Nem az ellenség ereje, hanem árulás és alávalóság által esett el.” Menedéket kapott a Török Birodalomban. 1851 szeptemberében Amerikába indult. Angliai kitérője diadalmenet. A kiegyezés ellen Deák Ferencnek, a Cassandra-levélben írta: „én e tényben a nemzet halálát látom; ...Ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere”. 1867 után botanizált: növénytannal foglalkozott. Herbáriumából: huszonöt dobozban 3450 lapon olaszországi növények, ábécé szerint rendezve. Négy dobozban 466 lapon magyarországi növények, szintén abc rendben. Egy dobozban, 135 számozott lapon észak-amerikai növények. Életének végén agg korára anyagi gondokkal kellett küzdenie. írásaival igyekezett biztosítani egzisztenciáját. Életrajzából: „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl jövőt a végzetek és annak a jövőnek: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség." Az általa papírra vetettek utolsó sorai: „Nem a Habsburg-háznak, hanem az osztrák császári és magyar királyi méltóság egy személybe kumulációjának vagyok ellensége.” 92 évesen tüdőgyulladást kapott, 1894. március 20-án este örökre elaludt. Koporsóját - felesége és Vilma leánya hamvaival együtt - külön gyászvonaton
