Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Párisból elindult utas, ki hazafelé tartott: Justh Zsigmond
A Párisból elindult utas, ki hazafelé tartott -Justh Zsigmond 151 is mindenre fogékonyak vagyunk...” 1893-ban az Indiai-óceánon át hajózva írta a hajó szalonjában Czóbel Min- kához: „De jó lesz Szentetomya, Istenem, milyen jó!” „Lenn a békési búzakalász-tenger s végtelen síkság közepén egy kis zöld sziget, ott nagy verondás ház: otthonom... És ott, messze a szent-tornyai őszi éjszakákra emlékezem. Lassan-lassan leszáll az est, és szürke fátyla elmossa a színeket, sötétbe fojtja a hervadást. Ilyenkor októberben kezdődik a legeltetés. Vacsora idő után, galambturbékolás hallik minden oldalról, galambbúgást utánozva keresik egymást a pásztorok a sötét pusztaságban. Midőn aztán mind együtt vannak, felgyűl a pásztortűz, a lovak legelnek, a fiúk pedig végig fekve subáikon dalolnak. Szétárad a nóta, elhangzik a sötét éjszakában „Messze a tavasz, messze a nyár”. Csak e dalt hallom, édes dalt, mert azokra emlékeztet, akik az otthont, szülőföldemet, hazámatjelentik... De jó itt nyugodni. Az enyéim között, az én istenáldta boldog népem között”. A fél falu a „komája” volt, a keresztelőkre, esküvőkre mindig meghívták, de vendégeivel is gyakran ellátogatott a parasztjaihoz. „Én évek óta minden vasárnap egy cimbalmost és egy hegedűst hozatok ki Orosházáról, ennek a két cigánynak cincogó muzsikája mellett, az én jó népem eltáncol esteli hattól reggel hatig - békességben. Közben pedig színi előadás tartatik. Igen, színi előadás. Mi itt egy kis színtársulatot toboroztunk össze ...mégpedig csupa szabad- és puszta-szt.-tomyai földművelőkből. Játszatunk aztán ezekkel Shakespeare-t, Moliére-t és népszínműveket.” Parasztszínháza egyedülálló. Alapja a gyermekkorában látott betlehemi játékok, a dohánytermesztők (a gányók) szokásai, az orosz jobbágyszínházak élményanyaga. A legmélyebb indíték azonban a társadalmat megújító terve volt, melyet a parasztságra épített. Úgy vélte, a magyar paraszt életszemlélete és érzésvilága - a görög jellemmel hasonlítható nyugalma és derűje - kiválóan alkalmas a klasszikus alkotások felidézésére és befogadására. Az első előadást 1892-ben tartották. Az úgynevezett „kisszínház” a kiürített virágház volt: három puszta kőfal, tulipánokkal díszítve, deszkacölöpökre állított színpaddal, függönnyel, nézőtérrel, padokkal, görög mintára épített padokkal. Beszélték, hogy nyolc kilométerről is odasereglett a nép. A szegények ingyen nézhették az előadásokat, a tehetősebbektől elfogadtak adományokat. Az Orosházi Újság cikkírója szerint „Szabad-Szentetornya elöljárósága hálás köszönettel nyugtázta, hogy a Justh által rendezett színi előadás jövedelmét (5 forint 9 krajcár) a község szegényeinek javára adományozta. A következő évre készült el az „amfiteátrum”, vályogból, fehérre meszelve. A kör alakú fedetlen épület „hossza 18-20 méter, szélessége 8-10 méter, fala mintegy 3 méter magas. Teteje nincs, hanem szép lombos fák borulnak rá. A színpad fél méterre van emelve. A színpad mellett két fülke és középen egy kijáró ajtó van. Úgy a fülkéket, mint a kijáró ajtót vörös szövet födi el. A nézőtér közepén a fal mellett van a páholy. A páholy mellett jobbról és balról egy sor szék,
