Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Párisból elindult utas, ki hazafelé tartott: Justh Zsigmond
148 Életművek idézése néven Kopogon kapta ki birtokát. Gyermekkorától sokat olvasott, a maga készítette bábszínházzal játszott. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végeztejogi, nemzetgazdasági tanulmányait itt s külföldi egyetemeken folytatta. Kitűnően zongorázott, több nyelven beszélt, kellemes és szellemes társalgó volt, a szalonok kedvence. Arisztokratákkal: Telekiekkel, Zichyekkel, Széchenyiekkel és Batthyányakkal barátkozott. 1882-ben került először Párizsba, ahol Tisza Istvánnal kezdte meg tanulmányait. Ott is sok barátra tett szert (sorukban if). Dumas, Munkácsy...). Rejtélyes képességgel bírt az emberek megnyeréséhez. Mindenki azon kapta magát, hogy bizalmába fogadja. Szellemi felsőbbségét is elfogadták. Sarah Bernhardt kiváló francia színésznő is szellemi partnert talált benne. Ott forgolódott körülötte Coubertin báró, az újkori olimpiai játékok apostola, a kiváló sportoló is. Naplójában olvashatunk Chaplinről is. Justh egy grófnő fogadásain keresztül írja le azok szigorú rendjét: „Salonja... organizálva van. „Emberei” osztályozva vannak. Vagy nyolczszáz ember látogatja őt rendesen, ezeket hétfő délutánonkint fogadja. E nyolczszáz emberből vagy kétszáz minden hónap első péntekjén tartott nagy estélyére mindig, vagy kétszáz csak egyes estélyekre hivatalos. Mert az „első osztályú nagy péntekesekből" egyesek a minden hét péntekjén tartott irodalmi estélyekre is hivatalosok, vannak aztán olyanok (tán ötvenen), kik minden péntekre meg vannak híva hozzá... s végül olyan boldog halandók (ezek száma alig megy a húszra), kik hétfőnként... ebédekre is bejutottak.” Mivel töltötték ott az időt? Zenéltek, verseket szavaltak vagy olvastak fel és mindenekelőtt és mindenekfelett: társalognak. A különböző aktuális pletykákon és híreken (valamint a társaság tagjainak megszólásán) túlmenően elsősorban művészekről, alkotásokról, színházi előadásokról, a jelenlévő - vagy távollévő - szerzők megjelent munkáiról. A szellemes társalgás akkortájt értéknek minősült. Justh az „isteni” tragika, Sarah Bernhardt palotájában nemcsak vendégként lehetettjelen, de szinte otthonra lelt. A hölgy rendkívüli egyéniség volt. Színésznőként festett, szobrászkodott, emlékiratokat írt. Palotájának terei is közönséget feltételeztek: „Szembe az entrée-vel egy óriási kandalló, felette Clairin híres képe, amely Sarah-t... ábrázolja. A kandalló felett egy csomó bronz szörny és Sarah egy kis szobra... A kandalló egyik oldalán az óriási vaskalicka (ma üres), amelyben oroszlányai és gépardjai voltak, másik oldalon egy nagy jeges medve bőrökkel leborított kerevet, amelyre keleti selyem szövetekből és hímzésekből sátor borul. Itt tanyázik majdnem egész nap félig fekve, félig a levegőben lebegve Sarah az isteni. A... (műterem) falait vérvörös posztó fedi, amely azonban alig látszik a ráakasztott tárgyaktól. Tőrök, képek, szövetek, szőnyegek, a zongorán kissé túl egy hangyász bőre, koponyák, japán álarcok, ritka legyezők, régi pergamenek... Ezentúl egy hosszú igen bizarre könyvszekrény, rajta ezeregy bibelot... Hálószobája, a legszebb modem szobák egyike. A falat halvány lila szín selyem szövet borítja, amelybe arany liliomok vannak szőve. Ugyanebből a szövetből az ágy és az ablakok függönyei. Egy
