Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Huszonöt éve nincs közöttünk Csizmadia Imre, az önéletíró parasztember
122 Életművek idézése találkozón az önéletírók részleteket olvasnak fel eddigi munkájukból.” Amikor már az utolsó önéletíró is végzett a felolvasással, igazgató úr megszólított: „Elhozta?” — „Itt van.” — előveszem a belső zsebemből és átnyújtom neki. Átveszi, belenéz és visszaadja: „Olvassa fői maga”. Én — életemben először közönség előtt - kissé szégyenkezve olvastam fel. Mikor a végére értem, összeverődtek a tenyerek, és az ott lévő Bálint Sándor professzor már mondta is: „Ezöket mög köll írni, ez őket okvetlen mög köll írni. írja mög Csizmadia, írja mög! De mögírja ám!” ...1976. március végén véglegesen döntöttem. Elhatároztam, hogy megírom életem történetét franciazsebkendős koromtól időrendi sorrendben öregkoromig... 1978. január 26-án a „Falujárás" című műsorban szerepeltünk. Először álltam képernyő előtt és felolvastam a Televízió nézőinek: „Hogyan lettem hadiárva?” Februárban a Békési Élet 1978/1. számában a „Tények, dokumentumok, emberek” rovatban Nagy Gyula: „Részletek az orosházi önéletíró parasztok munkáiból” cím alatt mindegyikünknek egy-egy elbeszélése jelent meg. Az enyém: „Lidércfényt láttam a Hosszúsorban” címmel. Ekkor olvastam először életemben írásomat nyomtatásban.” Csizmadia Imre önéletírása két részben került az olvasók elé. A kiadói szerkesztés munkáját Ördögh Szilveszter végezte, a kézirat gondozásában Nagy Gyula működött közre. Az első kötet 166 fejezetcímet, epizódot tartalmaz. „Delelőtől alkonyaiig” című, második kötete már a szerző halála után látott napvilágot, 1987-ben. A 192 fejezet mindegyike egy-egy, az író számára fontos, jellemző vagy felejthetetlen eseménye életének. A nagysikerű első kötetet a Kairosz Kiadó csaknem negyedszáz év után, 2006-ban újra kiadta. A Békés Megyei Irodalmi Gyűjteményben a memoárok rögzítését azóta is állományunk kézenfekvő, de pótolhatatlan gazdagítási lehetőségeként tekintjük. Sajátos forrást kínálva a 20. század valóságát megismerni, feldolgozni, értékelni szándékozóknak. Tudatában, hogy bár e dokumentumokat a történetírás nem szoríthatja félre, felhasználásuk alapos mérlegelést, beleélést kíván. A különböző területen munkálkodók, eltérő élethelyzetekkel megbirkózók, más évtizedeket megélők anyagai mind nagyobb számban sorjáznak a gyűjtemény kincsei között. Tisztes szándékunk, hogy ne csak a hozzánk látogatók olvashassanak, hallgathassanak bele a múltidézésbe. Részletek publikálásával szeretnénk mind szélesebb közönség előtt ismertebbé tenni e sokat mondó, tanulságos történeteket. Miként a mai alkalommal is igyekszünk méltó módon szólni róluk, s közöttük arról a Csizmadia Imréről, aki immáron negyedszázada figyeli odaföntről, miként sáfárkodunk az általa hagyottakkal. Melyet - másokhoz hasonlóan - sajátos mércével alkotott. Megesett, hogy vidékünkre a milliókat érintő sorsfordulóknak csak a távoli morajlása hallatszott. Ilyenkor a visszaemlékezők - közöttük Csizmadia Imre - úgy is kezelték azokat, mintha kívül lenne világukon. Amelynek akár így, akár úgy, de fent kell maradnia. Még ha éltetőik névtelenek is az utókor számára. Az általunk tankönyvekből tanult múlt nem egyszer mintha nem is
