Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Huszonöt éve nincs közöttünk Csizmadia Imre, az önéletíró parasztember
Huszonöt éve nincs közöttünk Csizmadia Imre, az önéletíró parasztember 115 bronzérem, egy bicska, 2 db cigaretta spücni, 71 korona 1 fillér pénzösszeg.” A félárván maradt fiú, ha egy kis időt lophatott rá, leginkább az olvasásban lelt vigaszt. Gyűjtötte is a hozzávalót lelkesen, bár nagyapja nem nézte jó szemmel: „leltárt készítettem könyv- és folyóiratállományomról. Volt nyolc Jókai regényem, nyolc Mikszáth regényem, négy Móricz Zsigmond könyvem, kettő Lázár Istvántól, nyolc detektívregény... két Verne-regény, hetvennyolc Milliók Könyve, harminc Legjobb Könyvek, tizenhat Olcsó regény... A dzsungel könyve... A cigánykirály című 1860-as regény. És volt nyolcvankettő füzet Nick Carterem, meg kettő Nick Fantomom, sőt hat Fantomas-kö- tet is. Összesen kétszázötvenhárom kötet és füzet. Ezeken kívül két évfolyam Előre, egy évfolyam Képes Újság, sok példány Érdekes Újság és Tolnai Világlapja, Világháború Képes Krónikája, Koronás regények és Regélő Naptár Kalendáriumok 1910-től 1918-ig. Meg sok dalos füzet”. Csizmadia Imre gyűjteménye helyi kiadványokból is gazdagodott. Még az apróhirdetéseket is szóról-szóra megjegyezte: „mennyei gyönyörűséggel olvastuk az ilyen elmeszüleményeket:- Elbitojodott a leffentyű lasznakja, a vakapja teremtőjét hangosan káromkodj.- Ha bizsergést érez a hajába, menjen Huszárzsírért Henning drogériába.- Viszketegségét ne dadajgassa, hanem H.J. Viszketegzsírral tutujgassa.” Ahogy aztán az évek múltak, megtalálta a szerelem, ám saját családjával is kénytelen volt megharcolni a feleségéért: „így köszöntött rám esküvőm napjának hajnala. Három órakor fölkeltem, tetőtől talpig megfürödtem... nyargaltam a borbélyhoz. A borbélytól a körbe igyekeztem, ahol már várt a menyasszonyom által küldött esküvői ing... A hentesjavában darabolta a húst. Jött a fiákkeros,jött a násznagyom, mentünk az anyakönyvvezető elé: a polgári esküvőre... délután vonultunk az oltár elé, ahol összeadott bennünket Kovács Andor esperes úr... A rendőrségi engedély négy óráig szólt, de egy félórával meghosszabbította Sanyi bácsi, és fél ötkor még egy utobó csárdást eltáncoltam a lakodalmamban. A Rákóczi-indulóval fejezték be a zenélést. Elmúlt a lakodalom... Mire visszamentem, Julbkám már ágyban volt, és mikor a szoba ajtaját bezártam, az, ami addig volt életemben, mind kívül maradt, múlttá változott, és életem egy korszaka, gyerekkorom, rövid legénységem ideje átsuhant a komoly férfikorba.” Ettől kezdve egymásnak vállvetve küzdöttek szegénységgel, szükséggel, bajjal. Olykor a paraszti életrevalóság lendítette át őket a nehézségeken: „Minden évben aratás előtt szokásban volt aratási pálinkát beszerezni... Én évek óta egy Bagó nevű tiszakürti termelő orosházi kiméréséből vettem 5 litert, ami elég volt cséplésre is... Bagó kimérése ott volt, ahol ma a gimnázium van, a gabonapiac, ugyanazon a Táncsics utcán, le, egészen a református templomig. Levetettem a két belső istrángot, leveszem az ülés alól a kötöttüveget, hirtelen belém nyilall, hogy hátha maradt a fenekén néhány csöpp, fölhajtóm, tényleg lecsöpögött egy fél gyűszűre való, széjjelnézek, nincs-e a közelben csendőr, aztán merész lendülettel benyitok az ivóba. Mondom Szendi Sanyinak,
