Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
108 Életművek idézése orosházi közül tizenhármán tértek vissza. 1944. május 15. és július 7. között velük együtt az ország 6 zónájából mintegy 437 402 főt szállítottak el a magyar közigazgatási apparátus készséges segítségével. Minderről Fedor Ostrom alatt című verse: „tán Te is vezettél pogromot/ Testvérem ellen. / Tán Te kísérted/a vagont, melyben ő is benne volt. /Tán rúgtál rajta magánszorgalomból, / Hogy szegényke tán fóldreomolt. / Tán biztattad: na, zsidóné, előre/ És Edit biztos szót is fogadott. /Jó tanuló volt mindig. / Semmi bűne, / Csak az ősi, amiért lakolt / ...vagy Te voltál tán egyik kedvesjárőr, / Ki revolverrel vallatta anyám, /...Te találtad meg tán / A héberkönyvet motyója között, / Miből szegényke egy betűt sem értett:/ Csak elhozta, mert szép csontbakötött /És monogrammos könyv volt. Nagymamáé. /.. Vagy részt vettél tán ama razziákon / a zárdák ellen, / ...Mert kiderült, hogy tíz és valahány / Kis sötét bárány rejtőzik a nyájban / És köztük egyik az én gyerekem. ” Az írónő regényének tragikus témája ellenére mindig enged egy lélegzetvételnyi időt: fanyar iróniára, önvédelmet jelentő cinizmusba hajló kacsintásra. Miként a nővérétől való búcsúzás leírásánál: „Te «megteszed» Pestet. Én... ezt a gettót. Amelyikünk nyer... az majd visz virágot a másik sírjára «Látod, te marha!» felírással. ” Orosháza, Kútfalva után Ez a gesztus sokaknak nem adatott meg. Az 1946. november 3-án avatott orosházi zsidó hitközségi emléktáblára 760 nevet véstek, azóta az áldozatok számát legalább nyolcszázra becsülik. Dr. Weisz Miksa debreceni főrabbi beszédében elmondta: „nagyon kevesen voltak, akik ebben az időben odaálltak a zsidóság mellé”. A helyi feszültségből országos sajtótéma vált. A vitába Fedor Ágnes Ha- ladás-beli, december 19-i, Brüsszelben írott cikkével kapcsolódott be: Nini, hiszen ez a maga szülőfaluja - mondotta kedvesen az államtitkár, jelezvén, hogy ő megtanulta tőlem ezt a furcsa falunevet.- Mit írnak róla? Addigra én már átfutottam a kegyetlenül pontos cikket. A neveket - melyek még a külföldi újságíró számára is csak közönyös falusi emberek nevei, de számomra eleven testek, eleven emberhangok. Igen, az emléktáblák neveit is láttam. S a fehér táblán a gyerekek nevét és mögötte Kis Tibit, aki előttünk halt meg, leesvén a gettó emeletéről s akit nem lehetett Orosházán kórházba szállítani, mert ezt a törvény tiltotta s egy szőke kislány nevét, aki a fiam féltestvére volt s akiért az anyja tudatosan ment a tűzbe. És láttam a fiatal doktornő nevét, aki meg tudta tenni, hogy magával vigye anyját és nővérét a halálba: Anice és Klári nevét, akiket együtt küldtek „balra”, hallottam Anice hangját, amint mondja: csak a lányom maradjon élve! És aztán elolvasom az undok béka-egérharc részleteit. Hogy mondta-e a rabbi ezt vagy azt, hogy Bárány Ali így vagy úgy értette ezt... És talán csakugyan nem találták el a hangot - a meglincselt néger hangját a fehér emberrel szemben... S a falu keresztény társadalmának felháborodott hördülését. S a hang... ez a hang is oly
