Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
106 Életművek idézése- Nem örülnek. Hisz tudják, nem ők kapják, amit a nagyságosasszonyéktól elvesznek. Ha ők kapnák, az más volna... Hát bizony nagy baj ez, nagy kár ezért a sok gyönyörű holmiért - néz körül újra és pillantásában most már kis vörös ragadozófény is villan. - Mennyit pucoltam ezt az ezüstöt - sóhajt, míg a vitrinre esik a tekintete és éppen csak hogy nem mondja ki, hogy ha már így van minden, ahogy van, bizony legelőször is neki lenne joga itt összeszedni, amihez kedve van...” Sokan hitték hát ijedtükben: ha zálogba adják a múltjukat, megválthatják vele a jövőjüket. Erről a jövőről azonban rendeletek özöne hántotta le az illúziókat: április 16-tól a zsidók kötelesek voltak üzleteiket bezárni, vagyonukat bejelenteni. Fedor Ágnes sógora: dr. Planner Lajos / dr. Tafler Elek még kereste a mentségeket: „...nem lehet itt a mi népünkkel viccelni! Ezek ismernek bennünket száz éve, ezeknek a nagyapja is az én apámnak adta el a termését. Mi nem vagyunk pajeszes lengyel zsidók, akik hol ide vándorolnak, hol oda, nekünk közünk van ehhez a vidékhez”. Az április 5-től kitűzendő csillag azonban falat épített a viselők, s a most éppen szerencsés kívül maradottak között. Kútfalván/Orosházán is ébredezett az elégtétel évtizedek óta visszafojtott szándéka, ahogyan az más vidékeken is. A Fischer lányok először még csak hiányzó köszönéseket, gunyoros tekinteteket gyűjtöttek. Később már visszautasításokat kaptak az „ősrégi Jusztiktól”, akik hamarosan csak „emlékeket kérni” jöttek hozzájuk. így mehetett ez évszázadokkal ezelőtt is. De ki emlékezett arra, hogy Orosházán, a hajdani 48-as párton belül éppen Veres József hirdette meg antiszemita programját. Ami ugyan nem lelt táptalajra a helyieknél, de a sajtó (miként a Borsszem Jankó 1891. május 10-i száma is) felkapta, s a falu akkor egy időre ezáltal híresült el. Március 19. és 22. között a német hatóság összeszedte és elvitte a helyi hitközség vezetőit. Két hét múlva bezáratták a település zsidó kézben lévő boltjait. Köztük Brünner Ármin divatüzletét, a Wigner és Beregi fűszerkereskedést, Weisz Etel gazdaboltját, Anisfeldék vaskereskedését, Kohn Ferenc boltját, Tafler gabona- és terményüzletét. A „mostmár mindent szabad!” eredményeként 23-án feltörték a zsidó templomot. Az a Haubner - a regényben Bártfai (Daubner) József - cukrász, aki idetelepülésekor az Orosházi Friss Hírek 1934. októberi számában a lakosság „Szives pártfogását kéri..." most elsőként tette kirakatába a „Zsidók itt nem lesznek kiszolgálva!” táblát, s a tulajdonában lévő moziban többször is levetítette ajud Süss-t, melynek láttán akadt néző, aki szívrohamot kapott. Az Orosházi Friss Hírek egyre több zsidóság elleni írással igyekezett bizonyítani napra- és szolgálatra készségét. Ekkor már Fedor Ágnes sógora is azt gondolja: „Ezt nem lehet megbocsátani... Csak életben hagyjanak - mondta korábban mindenre, valami riasztó csendes bölcsességgel. De most a csillaggal a fájó gyomra fölött egyszerre kijelentette:- Nem hagyhatnak életben. Embereket, akiket így megaláznak, meg is kell gyilkolni. Különben mi fogjuk őket.”
