Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

Az első csoport két, egymástól élesen különböző részre oszlik : A±: ezek az úgynevezett ,,kárpáti"-cigánynyelvet beszélik. A2: ezek az úgynevezett ,,oláh"-cigánynyelvet beszélik. Az A| főcsoport hármas tagozódású: a) Nógrád megyei. b) Budapest környéki (Páty, Csobánka, Pomáz, Zsámbék, Pilisvörösvár, Bia, Pesthidegkút, Budakalász) - és dunántúli (Pécs, Mohács, Versend, Dunaszekcső). c) Köszörűs és ringlispiles cigányok (akik magukat „német", illetve ,,vend"-cigányoknak nevezik). Az a)-val jelzett alcsoport eltérő dialektust beszélt, mint a b) és c)-vel jelzettek. A kárpáti-cigányok az oláh-cigányokkal - nyelvük nagymérvű eltérősége folytán - képtelenek megértetni magukat. Az A2 oláh-cigányok több törzsre (fajtára) és a törzsön belül több nemzetségre oszlanak. Törzsi neveik foglalkozásukat jelzik, - míg nemzetségneveik az ős, apa vagy valamelyik kimagasló tulajdonságú előd nevéből (esetleg csúfnevéből) - illetve annak a helységnek nevéből, ahol a nemzetség először letelepedett, - származik.

61 - A törzsek és nemzetségek neveinek időbeli keletkezése évszázadokra visszanyúlhat, de ugyanúgy - csupán évtizedekre is. Az oláh-cigánytörzsek (fajták) a következők: 1. Lovára: lókereskedő. 2. Colára: szőnyegkereskedők. 61 Erre utalnak a nevekhez kapcsolódó - vidékenként, illetve nemzetségenként eltérően hangzó - (Romániában otthonos) szóvégződések. Pl.: Barnistô (Sárszentmiklós és Vesoste (Veszprém).