Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)
Hús: betegség. Pénzt kiadni: nem jó. Hal, gödör: halál stb., stb. Magyar cigányok Ebbe a főcsoportba a magyar anyanyelvűek tartoznak, ök a „kárpáti'" 12 és az oláh-cigányok - cigányul már egyáltalán nem beszélő „összekeveredett" utódai/ 13 Különválasztásuk már szinte lehetetlen, bár egyenkénti, alapos kutatómunka (szokások, dallamkincs stb.) még igen sok esetben utal az eredetre, de kinek van ideje erre és nem utolsósorban: ki az a ciganológus, aki ilyen nagy követelményeket támasztó, tudásbeli felkészültséggel rendelkezik? Azt, amit ők egymásról mondanak, sajnos nem vehetjük figyelembe és nem fogadhatjuk el. Ugyanis például az alföldi városok „úri" zenész-cigányai, előszeretettel neveznek minden olyan cigányt „oláh-cigánynak" aki - nem 42 A „kárpáti-cigányokról" lásd Erdős Kamill: A magyarországi cigányság (Néprajzi Közlemények III. évf. 1-2. szám), - Camille Erdős: Magie des Tziganes Hongrois „des Carpathes" du comitat Nógrád (Psyche, juin-juillet 1957, Paris), - Kamill Erdős: Notes on Pregnancy and Birth customs among the Gypsies of Hungary Journal of the Gypsy Lore Society, XXXVII. 1-2. - Edinburgh, 1958.) 43 A kárpáti cigányok szokásai igen sokban különböznek az oláh-cigány szokásoktól. Életfelfogásuk, hitviláguk, cigány anyanyelvük (különösen az igeragozást illetőleg) erősen eltérő. E két főcsoport feltehetőleg - ha valamikor együtt vándoroltak is - már igen régen elválhatott egymástól, s hazánkba érkezésük útvonala is különbözhetett. (Pl. : a kárpáti cigányok nem érintették Romániát - illetve, ott huzamosabb ideig nem tartózkodtak - míg az oláh-cigányok igen. - Erdős Kamill megjegyzése.)