Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

kintette a cigányság felemeléséhez, mai eletünkbe való beillesztéshez. Ebből fakadó mimkássságának kezdettől fogva mindig volt határozott gyakorlati vetülete is. Számtalan kérdésben szakértőként keresték meg, sokszor megkeresés nélkül is véleményt nyilvánított, tanácsokat adott. Ezeknek a szakvéleményeknek, tanácsoknak mindig az volt a lényege, hogy megtisztítsa a cigányságot egyrészt a romantikus szemlélet adta hazugságoktól, másrészt, hogy megszabadítsa őket a sok rájuk kent rágalmaktól. Ilyen vonatkozásban sokat gyűjtött, dolgozott a Népművészeti, majd Népművelési Intézetnek és nem utolsósorban a Cigányszövetségnek, addig, amíg fennállott. Különben ezek a szempontok vezették a szorosan vett tudományos munka területén is. Szigorú kritikával kezelte elődei, különösen Wisloczki munkásságát és visszautasított minden romantikus elképzelést, mint például a Vanko Rouda-féle mozgalmat is/' Munkásságának jelentős állomásai voltak gyűjtőútjai. Kiadott és kéziratban vagy csak jegyzetekben maradt -munkáinak anyagát gyüjtőútjain, első kézből, eredeti gyűjtés útján szerezte. 1956-ig az alkalomszerűen környezetébe került cigányok'tól-gyűjtött. Különösen sok kórházi adatközlője volt. 1956-ban Békés megyében gyűjtött, különösen sokat Tótkomlóson, Kétegyházán és a végegyházi masar törzsnél. Még ugyenebben az évben Nógrád megyébe is elment, és főleg Balassagyarmaton gyűjtött. Dacára, hogy 1956 őszén kapott tüdővérzése majdnem elvitte, a következő nyáron újra elment gyűjteni. 1957-ben ismét Balassagyarmaton és környékén járt a „kárpáti cigányok'

5 között. 1958-ban a Dunántúl cigányok inkább lakta területeit látogatta meg. 1959-ben ismét Nógrádba ment és Balassagyarmat mellett Salgótarján cigányai közt is gyűjtött. 1960-ban hosszú és igen fáradságos úton volt. Sárospatakot és környékét, a Bodrogköz cigányait kereste fel. Ugyanakkor járt Nyíregyházán is, sőt ekkor ismerte meg az ide távoli Kiskunhalas és Mélykút cigányságát is. Utolsó gyűjtőút ja Szabolcs-Szatmár megyébe vezetett. A cigánykovácsok után kutatott és különösen Turricsén talált jó adatközlőkre, gazdag anyagra. Utóbbi gyűjtőútjain tárgyakat is gyűjtött. Például a sárospataki Rákóczi Múzeum számára egy teljes cigánykovács felszerelést szerzett. Tervei közé tartozott egy önálló cigány múzeum létesítése is. Ezt — tekintve helyhezkötöttségét — a gyulai Erkel Ferenc Múzeum keretei, között képzelte el megvalósítani. Gyűjtései elsőrendű nyelvi természetűek voltak. De igen gazdag szokás- és hiedelemanyagot is gyűjtött. Hasonlóan jelentő-