Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

sek folklórgyűjtései is (cigány népdal, népmese, tánc), etnikus megfigyelései. Munkássága egészéből ez utóbbihoz kapcsolódóan, mint központi problémáját ki kell emelnünk a magyarországi cigányok osztályozását, csoportosítását. Osztályozását a nyelvi szempontokon kívül etnikai sajátságok is befolyásolják. Ezt, a központinak is vehető kérdést, többször is kidolgozta és több helyen meg is jelentette. Nagyszabású, monografikus feldolgozását is tervezte. Természetesen magyar néprajzzal is foglalkozott, hiszen az alacsonyabb kultúrfokon álló cigányság sok magyar hagyományt is konzervált. Azonban nemcsak ott kutatott, ahol a magyar és a cigány népraj kutatás szükségszerűen érintkezik, hanem több más olyan területen is, ahol szegényekről, az élet kitaszítottjairól, a társadalom perifériáin élőkről volt szó. így például szép anyagot gyűjtött a magyar állathajcsárokra vonatkozóan, de foglalkozott a gyepmesterekkel, koldusokkal stb. is. Széleskörű tájékozottságát bizonyítja, hogy több jó, éles szemre való képzőművészeti kritikát is írt. Munkássága elismeréseként 1958-ban tagjául választottai a londoni Gypsy Lore Society, 1959-ben pedig a Magyar Néprajzi Társasággal egyidőben a párizsi Association des Études Tziganes is. Élete tragédiája nemcsak abban áll, hogy fiatalon halt meg, hanem abban inkább, hogy képességeit nem állt módjában teljes egészében kifejteni, életműve sajnálatosan befejezetlen maradt.