Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

lönösen megviselte, és halálát minden .bizonnyal nagyban elősegítette. 1962. július 2-án hait meg, miután előzőleg öt hónapi nehéz harcot vívott a halállal, hol odahaza, hol a kórházban. Amint láthattuk, Erdős Kamill nem volt tanult néprajzkutató. Néprajzi tájékozottságát szorgalmas tanulással azután szerezte meg, hogy érdeklődését felkeltette a cigányság, az elesettek élete, és első renden ezt látta a cigányságban is. Néprajzi és ezen belül ciganológiai ismereteinek megszerzésében igen nagy segítségére volt nagyszerű nyelvérzéke, több nyelvben való jártassága, zenei műveltsége, jó hangja és hihetetlen szívóssága, akaratereje. Ez utóbbi különösen fontos tényező még egészséges kutatók esetében is olyan nehéz területen, mint a cigánykutatás. A cigány nyelvvel a budakeszi szanatóriumban a vele együtt ápolt Bárányi Dezső balassagyarmati cigányprímás révén ismerkedett meg. Bárányi nagyszerű nyelvtanítónak bizonyult, mert Erdős Kamill hamar (1948—49-ben) és igen jól megtanult cigányul. Ez az úgynevezett „kárpáti cigány" nyelvjárás volt. Gyulára kerülve az ,,oláh cigány" nyelvjárást tanulta meg. Tanítói a gyulai cigányok közül kerültek ki. Főleg Kolompár Jánost kell megemlítenünk, akinek az anyja is fontos szerepet töltött be Erdős Kamill cigány-tanulmányaiban, mert igen sokat tudó, a hagyományokat jól ismerő nő volt. Erdős Kamill érdeklődésének első szakaszában igyekezett a cigánykutatás klasszikusait áttanulmányozni. Sorra kölcsönözte ki könyvtárainkból a ritka könyveket. Egy-egy könyvért végiglevelezte valamennyi nagy könyvtárunkat. Már ettől az időtől kezdve közvetlen kapcsolatot igyekezett teremteni mindazokkal a hazai és külföldi szakemberekkel, akik a cigánysággal foglalkoztak. Tanácsok mellett könyveket is kért tőlük, megküldte nekik megfigyeléseit, gyűjtéseit.

2 Útbaigazításában nagy szerepe volt a Néprajzi Múzeumnak is, ahová kezdettől fogva bizalommal fordult. Gyulára kerülve Lükő Gábor, akkori múzeumigazgatóban nagyszerű segítőtársat talált. Lükő nemcsak könyvekkel látta eL_hanem problémáit megbeszélve, általános néprajzi kérdésekben is segítette. Ilyen körülmények között rajzolódott ki előtte hivatása, amit egyik munkájában így fogalmazott meg: ..bízom abban, hogy sikerült bemutatnom a cigányokat, és remélem, hogy akik írásomat elolvasták, ezentúl kissé más szemmel fognak rájuk nézni és sokkal nagyobb megértéssel és türelemmel fognak velük foglalkozni"

1

. Vagyis, munkáját gyakorlati célok érdekébe állította* Mondhatni azt is, hogy a néprajzi tanulmányokat másodlagos fontosságúaknak, csupán eszköznek te-