Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

kétezer forintért, és mindjárt ugyanabban a vásárban dupla áron adták tovább.) A vas- és fémmunkával foglalkozók száma kevés. Tepsiket csinálnak, edényeket foltoznak.

17 Több közülük: MÉH felvásárló, tollszedő. A tótkomlósi oláh-cigányok között zenészek is vannak. Ezt kivételnek tekinthetjük, mivel az oláh-cigányok — kivéve némely helyen a citerát — nem játszanak hangszeren.

10 A megyében élő oláh-cigányok többsége állami gazdaságokban dolgozik. Vannak, akik jól dolgoznak, vannak akik kevésbé jól. A már említett tótkomlósiakról kedvező véleménnyel voltak a gyulai állami gazdaságban. Természetesen nehéz a cigányoknak beleszokni a nekik szokatlan földmunkába, ezért kezdetben í segítségre és valamivel enyhébb elbírálásra kell számítaniuk, — ha ez nem érinti különösebben a munkafegyelmet. A legnagyobb problémát és fejtörést az egyes cigány családok viszonylagos nagy létszáma adja. Pl.: jelentkezik munkára egy cigány-házaspár, 7 vagy 8 kiskorú gyermekével. Ketten dolgoznak és 9-en, vagy 10-en étkeznek az állami gazdaság konyháján. A napszám kb. egyenlő, az ilyen körülmények közötti napi előfizetéses étkezés összegével. ..Nehéz munkát végzek, és nem kapok semmi pénzt" — mondja a cigány. A vége az, hogy otthagyja munkahelyét, evvel-avval kísérletezik, és csak akkor jelentkezik újra munkára, ha már nagyon megszorult. Természetesen az állami gazdaságnak nem érdeke az ilyen megbízhatatlan — hol kilépő, hol belépő — munkások alkalmazása, és viszolyog felvételüktől, vagy egyenesen megtagadja. Ott könnyebb a helyzet, ahol a cigány munkavállalók a nagyszülők gondjaira tudják bízni gyermekeiket, viszont sok gyereket nem szívesen vállalnak a legközelebbi hozzátartozók sem —, még ha cigányok is az illetők 17 Pl. Tótkomlóson és Ref. Kovácsházán. 18 Ha oláh-cigányokról beszélünk, talán lesznek olyanok, akik kissé elhúzzák a szájukat. A múlt bűnei közé tartozik többek között az is, hogy a cigányság egyes csoportjait egymás ellen uszította. Az oláh-cigányokat: „vad" és „rabló" jelzőkkel illette és sajnos, így került ez be a köztudatba is. Pedig az oláh-cigányok között is szép számmal akadnak becsületes és dolgos emberek, ugyanúgy, mint például a magyar-cigányok,, vagy akár a magyarok között. (Sajnos, az oláh-cigány elnevezés nem éppen a legszerencsésebb, de egyelőre még is el kell fogadnunk, mivel évszázadokra visszanyúló, nemzetközileg használatos elnevezés.) A végső cél természetesen az, hogy megszűnjön az egyes cigánycsoportokat jelenleg is elválasztó, sovinizmus felé hajló, kasztszellem.