Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)
bői kb. 360 egyén vándor, vagy huzamosabb ideig ott tartózkodó cigány volt, míg a többiek állandóan letelepedtek/' Megvan néhány helység^igány-lakosainak száma is.^ Gyula 164,^zarvas 421, "Békéscsaba 307;Békés 238, Tótkomlós íegfSzeghalom 167ft)rosháza lööTEndrőd löOTVésztő 102r Battonya 225?*Elek 104?* 8 ' Ezek szerint, a megye cigány lakosainak száma 65 év alatt megkétszereződött, és ez a létszám-növekedés nem csak a megyei, de országos vonatkozásban is értendő. Mint érdekességet említem meg, hogy az 1949. I. 1-i népszámlálásnál — ahol a nemzetiségek között, a ,,cigány" meghatározás is szerepelt — Békés megyében csupán 1700 egyén vallotta magát cigánynak. Ez azt jelenti, hogy túlnyomó többségük telj es jogú magyarnak vallja magát, sőt kimondottan tiltakozik a „cigány" megnevezés ellen. Jelenti még azt is, hogy eddig nem sok előnye származott abból, hogy ő „cigány". A cigányságot különben sem tekintjük „nemzetiség"-nek. Hiszen mik is voltaképpen a nemzettévállás ismérvei? a) A közös nyelv. b) A közös terület. c) A közös gazdasági élet. d) A közös kulturális lelkialkat. Ezek közül egyet sem fogadhatunk el a cigányságra vonatkoztatva. De nézzük sorjában: a) Közös nyelv: Magyarországon (Békés megyét is beleértve) vannak magyar, román és cigányanyanyelvű cigányok. Túlnyomó többsége a cigányságnak egy szót sem tud cigányul. Még a cigány-anyanyelvű cigányok beszéde sem egységes, hanem több — egymástól többé-kevésbé — eltérő dialektust különböztethetünk meg. Sőt, a Magyarországon élő két cigány-anyanyelvű főcsoport — nevezetesen a „kárpáti" és az „oláh-cigányok" nyelve — között oly nagymérvű az eltérés, hogy egymás cigány-beszédét képtelenek megérteni. (Békés megyében nem lakik „kárpáti-cigány".) b) Közös területről nem beszélhetünk. c) Nem beszélhetünk közös gazdasági életről sem. d) Ami pedig a közös kultúrát illeti, a magyar-cigányok: a magyar; — a román és teknőváj ó-cigányok a román; az oláhcigány pedig eklektikus „kultúrkör"-höz tartoznak. 4 A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott cigányösszeírás eredményei (Budapest, 1895). , , '
