Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

V. A társas élet szabályai és formái - 1. Az együttélés normái és szervezetei

külön cigánysoron építsenek házakat, hanem elszórtan a faluban. (19/1769) s Nagyon tanulságos a lakosság és a katonaság közötti viszony. Megfigyelhető egy olyan törekvés, hogy elszigeteljék őket a lakosságtól, ami elég nehezen megoldható feladat volt, hisz parasztházakban voltak elszállásolva. 1771-ben mezőberényi lakosokat 50—50 botbüntetésre ítéltek, mert katonákkal kugliztak. (11/89) De nem volt páratlan a békési Gábor Mihály özvegyének az esete, aki a kvártélyos katonától esett teherbe. (19/1766) Bár a katonák és a legények közötti verekedések nem voltak ritkák, mégis ezeket a polgári lakosság és a haderő viszonyát illetően nem tekinthetjük többnek a szokásos virtuskodásnál. Egészen más jellegű azonban a verbuváló katonákhoz fűződő viszony. Még a szűkszavú feljegyzésekből is kitűnik világosan az az ellenszenv, ami úgy látszik egyetemlegesen körülvette őket. 1750-ből olvashatunk a verbuváló katonák panaszairól, hogy a lakosság elzárkózik előlük, szóba sem áll velük. Ügy látszik kocsmai, verbuváló mulatozásaik sem zajlottak le észrevétel, esetleg tettlegesség nélkül, mert a megye felhívja a lakosokat, hogy este 8—9-ig hagyják vigadni a katonákat, s álljanak szóba velük. Arról is értesülünk, hogy ha valaki — nyilván leitatott ifjú — be akar állni katonának a verbunkosok unszolására, némelyek erőnek erejével kiveszik a sorozok kezéből. Ügyszintén tilos a katonákat talpatsos vagy bakantsos névvel csúfolni,(19/1750) A rendelkezések megfogalmazásából azt érezzük, hogy végrehajtásukban a megye korántsem mutat olyan erélyt és buzgalmat, mint a földesúr vagy uradalmi tiszt óhajainak teljesítésében. Később is találkozunk rendelkezésekkel, amelyek a verbunk zavarását igyekszenek megszüntetni,(19/1765) de a Zsibrita féle mozgolódás azt bizonyítja, hogy a verbunk elleni tiltakozás az osztályharc egyik formája. Amikor ugyanis 1800-ban verbunkot hirdetnek a csabai Zsibrita András a szegénységet arra biztatja, hogy ne álljon be katonának, ez a nemesek kötelessége. E kiállása/al olyan népszerűségre tesz szert, hogy újévkor őt akarják bírónak megválasztani. (11/145—46)