Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 3. Ruházkodás

3. Ruházkodás A ruházkodás anyagát tekintve úgy látszik, hogy már a megtelepülés éveiben jelentős szerepe van a vásárolt holmiknak, bár ekkor még a házi készítésű matéria sem lebecsülendő. Bár az arányokat nehéz megítélni, a század közepén már erőteljes lehetett a kisipari és gyári készítmények túlsúlya. Erre utal az egyik viseletleírás is, amely szerint „oláhosan fejér posztóbul a nadrágja",(19/1755) tehát a nyilván háziszőttes gyapjúruhát helyileg már idegennek érezték.(19/1755) A házivászon azonban az egész század folyamán használatban van. Több más megyétől megkülönbözteti a békési helyzetet az, hogy az egyes helységek között nem látszik öltözködésbeli különbség, az eltérő vallás és anyanyelv esetén sem. 1735-ben, a Péró féle felkelés után Békéscsabán ugyanazon ruhabeli károkat írják össze, mint Körösladányon. Már jobban megfigyelhető viszont a ruházkodásnak alkalmakhoz, illetve társadalmi, vagyoni helyzethez való alkalmazkodása. Egészében úgy látszik, hogy az újjászülető megye öltözködése a kezdetleges árutermelés alapjaira épül fel, éppúgy mint az alföldi mezővárosok többségében a XVIII. század közepétől. Jellemzi ezt az öltözködést a kisipari és manufakturális anyagok, készítmények nagymérvű felhasználása; a formák tekintetében a polgári divathoz nagy késéssel való alkalmazkodás, s az erős táji integráltság. Tessediknek az a megállapítása, hogy a lakosság egy rend ruhában jár, nyilván csak egy szűkebb s szegényebb réteg nyári viseletére lehetett érvényes. (26/48) Az 1735-ben említett ingváll és a három pár fehér ruha a kétrészes női alsó, a pendely és ingváll létezése mellett tanúskodik, de a Csabán sűrűn emlegetett ing is valószínű ingvállat jelent.(30/l00—1) Többször kifejezetten meg is mondják, hogy házi vászonból készült, de van gyolcs ingváll is. A pendely szóval nem találkoztunk, de ez csak véletlen lehetett. Csabán bukkan fel 1735-ben egy leányra való hosszú ing, ami esetleg lehet szlovák hozadék, hacsak nem valami kislány ruhadarabja. Ez utóbbi feltevést erősíti meg, hogy mégegyszer említenek különösebb megjelölés nélkül leányinget. Nem vi-