Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

szoba-konyha módjára berendezett ebédlő, találkozó, mulatóhely volt. Kecskelábú asztal, padok, lócák voltak benne. Ezekre a lócákra telepedtek le a vendégek szép sorrendben. Barátok, ismerősök egyaránt. Sokszor itt kötötték meg a vásárt a vevők és eladók. Itt fejezték be vásári ügyleteiket, a különböző helyről ide érkezett nagykereskedők és iparosok is. A lacikonyha tehát találkozóhelye volt a katonasorban levő fiataloknak is. Ha. tehát a szabadságolt katonáknak nem volt annyi idejük, hogy Békés különböző helyén lakó rokonaikkal és testvéreikkel találkozhassanak, itt adtak találkozót egymásnak és itt egynéhány órát családi körben, rokoni hangulatban eltölthettek. Beszélgetés mellett érezhették a nagyszerű illatot, hallhatták a pecsenye, hurka, kolbász sercegését, kóstolhatták a jó borokat, az ízletes pecsenyét, és a szép fehér kenyeret. A lacikonyhát talán egy vásári vendég sem kerülte el. Kedves volt a békésieknek. A bádogosmester a vásár közepetáján, fontos személj'iség volt. Sokféle portékáját az asszonyok vették igénybe és mondhatni, hogy a bádogos, az asszonyok keze alá dolgozott. Legalább is vásári kirakodása arról tesz bizonyságot. Sorba veszszük áruikat, amint azokat sorba kipakolta, és nem is tudjuk elképzelni, mit csináltak volna az asszonyok ezek nélkül. A kecskelábra helyezett deszkaasztalokon voltak az apró anyagok és az asztal körül jobbról-balról voltak a nagyobb bádog edények: Zsírosbödön, ivóvizeskanta, kerti nagy locsoló, vizes veder, lavór, fazekak, lábasok, bádogtányérok, poharak, literes, félliteres edények, itce, meszely, mérő edények, hurkatöltő, kis tölcsér, nagy tölcsér, pertóleumos kanna, liszttartódoboz, cukortartódoboz, pogácsaszaggató, süteményformák, tortasütők, tepsik, tormareszelő, istállólámpa, konyhai olajmécses. A mécs, és a lámpa nagyon halvány fényt adott, mivel benne a bél hamuja megkeményedett. Ezt a megkeménykedést kellett a mécs fogójához madzaggal odakötött tűvel lepiszkálni. Ez a kis mécs egy deci űrtartalmú szegletes edényke volt. Felső tetejére egy kis csavaros béltartó volt forrasztva kis gomb nagyságú csavarral, de a csavar nem bírta a belet mindig felszívni, mivel az a lassú égés folytán a belet megvastagította, amit aztán tűvel