Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

hinta matróza különös testmozdulatokkal indította el a mindig nagyobb lendületet vett hintát, és csaknem vízszintes irányba hajtotta fel. Nagy öröm és sikongás volt a hintázok részéről. Talán 8—10 percnyi hintázás után a hajót lecsendesítették. Végül megállították. Mindenki kipróbálta, ha volt 10 fillérje. Üjra beszállás volt. Amikor minden hajót megszálltak a vásári vendégek, a nagyhangú csengő megadta a jelt az indulásra. A harsányszavú verkli megszólalt és. kacagó kedvvel indult újra a hintázás. Ez után folyton-folyvást ismétlődött. Örült a komédiás, a léghajó hinta tulajdonosa és az örökké vidám ifjúság, aki a hajóba beült, és gyönyörködtek benne a bámuló vásárosok is. A léghajóhinta legényeit, matrózait — nadrágosan, sallangos sapkában — a vásárló fiatalság ellenszenvvel nézte. Nem tetszettek nekik. Kasza-kapakerülőnek csúfolták a hintáslegényeket. Különösen az akkori fiatal legénység, (1890—1900 között) amely ráncos fehér gatyában, csinos gémtollas, darutollas kalapban és sarkantyús csizmában járt. Ezek az ifjak nem azonosították magukat a hintáztató legénnyel. De nem is matrózoknak tisztelték, hanem egy új kifejezéssel hintáslegénynek nevezték őket. A gazdasági, paraszti munkát elhagyó ifjakat nem nézték szívesen. Sőt a lányok is visszavonták magukat az ilyen legénnyel kötött barátságtól, és később a kapakaszakerülő ifjúságot, a dologkerülő és bármilyen megrovásra kerülő ifjút a hintáslegények közé sorolták. Ha valamelyik legényről megtudták azt, hogy időközben' hintáslegény is volt, attól a parasztifjúság, leányok, legények, megvonták a barátságot. A hintáslegény szó kisebbítést s csúfságot jelentett. A legények és lányok között egyaránt, és ezeket a paraszti munkából eltávozott ifjakat, ha leány volt, ha legény volt, a szülő is sajnálkozással lenézéssel fogadta. A forgóskomédia nagy gyönyörűsége volt a vásárosokiak. A gyerekek különösen értékelték. A gyerekről átcsapott az öröm a szülőkre és a nagyszülőkre is, kedvük kerekedett a kisunokával a forgóskomédiába elmenni. A nagypapa, aki valamikor huszár volt, felvidult arra a gondolatra, hogy az unokáját a forgó hinta fa paripájára felültesse. Gondolkozott is a nagyapa, hogy melyik csinos lóra ültesse,