Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
20 fillért mondott. Vette egyik is másik is. Erre egy néni is, aki eladta a tehenét, borját, a vásáron, közben nézeget a vásári tömegek között, megállott egy léggömbárus közelében. Egy asszony említi, hogy vesz ő is az unokájának, aki még ilyet nem látott, és mikor az megkapta a maga léggömbjét, ez a tehenét eladó néni is felbuzdult, hogy az unokáját meglepi ilyen vásárfiával. Kiválaszt egy zöldet, és madzagját ráköti a zsebkendőjére. Közben ottan bámul, nézi a komédiás sort, elfelejtkezik magáról. Később veszi észre, csak midőn már magasan emelkedik a léggömb, viszi magával a zsebkendőt is. Elkiáltja magát. Jaj a tehén, s csaknem összeesik, és egy közeli asszony fogja az ölébe, miközben a léggömb emelkedik. Űgy mondták, hogy már távol volt, mire a nagy jajveszékelésre a zsibongásra, a csendőrjárőr odaérkezve érdeklődik az eset felől, s mondják hamar, hogy az asszony tehenének az ára emelkedik fel, s már úszik a levegőben. A járőr megértette helyzetet, és az egyik csendőr célba vette az úszó léggömböt és lelőtte. így kapta vissza az elbámuló, magáról megfeledkező néni a tehene árát, amely már veszendőben volt. Kis gyerek koromban nagy örömömre szolgált óvodából hazajövet, a műhely előtti kaneperfára felkötött hinta-palinta. A délutáni egy darab kenyér uzsonna után, csak a hinta volt minden örömöm, a húgommal együtt. Lóbáltuk, ráültünk, egymást meglöktük, mert kötél hinta volt. Ráültettük a babát, a kis macskát, s úgy löktük, hintáztattuk azokat. Növekedtünk. Nagy meglepetés volt, mikor a vásárban először megláttuk a léghajóhintát. Az Űjkörösről ismertük a hajót, amelyből édesapám a vizén mosta, a festett kalap tompokat. Ismertük a révész Csuta bácsi hajóját is. De vashajóról fogalmunk sem volt. Nagyon csodálkoztunk amikor megláttuk a különös vashajót, a léghajó hintát, amely négy vasrúdon himbálódzott, az ember hintáztatására. Később már többször is láttuk és megértettük, hogy ilyen is van. Egy hosszú vastengelyen, amely kecskeláb forma lábakon nyugodott, volt 4—5 ilyen léghajó-hinta. Ezen 2 ülésen 4 személy fért el, és hintáztatta őket egy-egy léghajós matróz, matrózruhában, fehér matróz sapkában, lengő szalaggal. Nagy csengővel jelezték az indulás idejét. A
