Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

meknek cipőket, felnőtteknek csizmát, sorba egymásmellé ra­kosgatva, a szebbeket előre rakva kínálták, árulták a vásáro­soknak. Kisárus több is volt a vásárban. Láda tetején vagy kecske­lábú asztalon árulták portékájukat. Nagyobbrészt ruházati cik­keket, hajba való szalagot, fehér, piros, kék stb. színekben, keskenyet és széleset, rövidet és hosszút. A 90-es évek eladó lányai hétköznap is, hosszú széles hajfonatba befont szalagot viseltek. A szalag leért ruhájuk aljáig. Különböző színű szala­got hordtak hétköznap, piaci alkalmakon, és ünnepi napokon. A szalag tehát abban az időben keresett cikk volt. A leányok örömmel nézegették a kisárusok asztalain levő portékát. A kis­érusok asztalain voltak még zsebkendők különböző színben és nagyságban, továbbá cérna, olló, gyűszű, varrótűk, stoppolótűk, kötőtűk. A kötöttárusok már a nyári vásárokon, téli melegebb ruhá­kat, kötöttárukat hoztak a vásározók számára. Ezek az embe­rek ismerték a vevők szokásait. Ezek a vásárosok tartják azt a szállóigét: hogy a téli ruhát nyáron kell megvásárolni és a nyári ruhát télen. így jobban tudnak hozzájutni az értékesebb ruhadarabokhoz is. A kötöttárus portékái között legfontosabb volt az untercukk. Ez volt a legkapósabb árucikk. A fázós gaz­dák télre gondolva, szíves örömest megvásárolták még mele­gebb időkben is. Kékszínű csinosan kötött és varrott kétujjú nyakig gombolós ruhadarab volt. Mellény alá vették föl, a mellényt begombolva fölötte viselték. Ezek az árusok árulták a strimflit is. A strimfli hosszúszárú lábvédő ruhadarab volt. (Ma harisnyának hívják.) A strimflit vastag, meleg pamutból kötötték házilag. A régi asszonyoknak a nyelvükkel együtt a kezük is járt; az egész ház gyermekeinek maguk kötötték a ha­risnyákat, a strimfliket. Ez utóbbiak kötésére használták à vé­konyabb és vastagabb kötőtűt. A kötéshez 5 db egyforma kö­tőtű volt szükséges. Ideírom, habár lehet, hogy nem tartják illendőnek, hogy mikor édesanyám tanította Erzsike húgomat ilyen srimflikötésre, a következő utasítást adta a húgomnak: A húgom karján volt a kiskaska. benne a gombolyag és mind­egyik kezében volt egy-egy kötőtű, rajta a fonal és édesanyám

Next

/
Thumbnails
Contents