Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

ségleteket (bicska, kova, acél, tapló, fésű, dohány, pipa, egye­beket) együtt tartani, megőrizni. A harmadik féle szűr, szabásra nézve az előbbiekhez hasonló volt, de a díszítés már sokkal élénkebb. Élénksége abban nyilvánult meg, hogy a varrásai mellett, színes virágok, főként tulipánok és más, rátétes díszítés vonultak végig. Ezeket csikós szűröknek nevezték, mert a csi­kósok kedvelték. A negyedik féle szűrt, a parádés ünnepi al­kalomra használták. Cifraszűr volt a neve. Ezen dolgoztak a legtöbbet a szűrszabók. Ezeket varrták ki a legélénkebben a többszínű berlinerrel. A minta: tulipán, százszorszép, nyolcas karika, lengő rozmaringszál, hajlékony liliom levél és más egyéb díszítés volt. Ezeken a szűrökön aztán, a gallér négy sarkán külön-külön díszítés volt kivarrva. Volt csücskő, szűr­gombdísz, a négy sarkon. A gallér közepén ismét új virág díszlett. A szűr ujja hosszában és az ujja végében, körben apró százszorszép virágkoszorúkkal kivarrva díszlekedett. Az ötödik fajta szűr, fekete posztóból volt, Békés város készíttette a szűr­szabóval a község kocsisai részére egyformára. A gallér négy sarkán díszelgett a szúrgomb, a csücskő. Ezek virágdíszek nél­kül varrattak, kevés rátét változattal. A hatodik fajta szűr, amely a régi toronyőrök részére készült: gallér nélküli, szűr­kankó volt, amit a derékban, általkötővel szorított össze a gazdája. A szőrszabók olykor vándor drótosok és más hasonló foglalkozásúak részére is készítettek szűrkankót. Ezeket a vá­sárban néha a gazdaemberek is megvették, a ruhájukat kí­mélték vele, háznál végzett munkájuk közben. Különösen trá­gyahordásnál használták. Az eladásnál a segédek is szolgáltak. Megtörtént, hogy egyszerre 4—5 szűrvásárló jelent meg. Az eladásnál tréfálkozva is beszélgettek. Az egyik segéd, egy fiatal legénynek, azzal ajánlotta a kiválasztott szűrt, hogyha ezt leánykérésnél felveszi, majd meglátja, hogy a szűrt szégyen szemre nem teszik ki, hanem mindjárt fogasra akasztják. Itt tudni kell azt, hogy a leánykérő legénynek, az ágyra letett szűrét, a leány apjának fel kellett fogni, ha leány nem akart ennek a legénynek felesége lenni, és kitenni a konyha asztalra, ha pedig hozzá akart menni, a szűrt a fogasra akasztani. A

Next

/
Thumbnails
Contents