Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

szintén sátrak voltak, benne szabómesterek árultak. Itt kínálgatta portékáit néhai Kirner kalapos is. Ezek a boltok, már az állat vásárok idején és vásár utáni hétfőn is árulhattak. A mázsaházban szokták mázsálni a disznókat vásárkor és más időben is eladás előtt. A mázsaház a Csipke utca sarkán volt. Vásárkor itt írták az állat passzust. Egyik ablakon beadták a régi passzust, a másik ablakon kiadták a változás bejegyzésével. Itt a mázsaház előtt kétszobányi nagyságú tér van és ezeket vásár alkalmával cukrász árusok és tű-, cérna-árusok foglalják el. E mázsaház előtt van az út mely a vásárteret kétfelé választja. Déli oldalra a kosárfonó iskola felé és az északi oldalra a vasút felé való részre. Innen sorakoznak a vásári sátrak, befelé a kirakodó nagy vásár felé. Mindig csak bal oldalon. A ruhanemű árusok mind, ezen a részen vannak. A békési vásárban nem szoktak a vásárlók eltévedni, mert nagyon okosan, példásan rendezték be a régiek. A ruhanemű sátrak után a komédiások, vidámság szerzők következnek. Jobb oldalon a fa-, és vas-árucikkeket kiszolgáló sátrak vannak. A ruhát árulók nagyobb része sátorban árul. Szépen sorokba vannak osztva. A sor elején mindig a helybeliek vannak. Szolgálati évük szerint, változtatni nem szabad. A helybeliek után jönnek a vidéki iparosok. Távolság szerint, közelebb lakók vannak előbb és úgy tovább. Ha vita van, a vásárbíró intézi el telj hatalmúlag. Az ifjabb iparos nem teheti sátrát az idősebb helyére, annak megkérdezése, engedélye nélkül, mert szétbontatják vele. A helyhez az idősebbek azért is ragaszkodnak, mert a kuncsaft mindig azon a helyen kereste fel minden vásáron. Senki a reggeli vásárnyitás előtt, vevőt nem fogadhat, nem is árulhat. Ha valaki megszegi a rendelkezést, a vásárbíró letilthatja az egész napi árulástól. A kékfestők nagy kék ponyva sátorba árusítanak. Maguk festették és ékesítették különféle virágokkal hullámos vonalakkal az anyagot. Jó áruik voltak. "Lenvászon szövésből. Az asszonyok készítették belőle a házi és alkalmi ruhadarabokat. Réklit. Ez testhez hajló, derékig érő, két hosszú ujjú ruhadarab volt. Csináltak belőle szoknyát is. Gyerekeknek iskolás korukig szinte állandó és egyetlen ruhaneműjök volt a „kantus". A