Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Békési uradalom is küldött állatokat a vásárba. Nagy kolomp szava kelti fel- a vásárosok figyelmét. Elöl is jön egy pásztorember, meg a csorda végén is. 12 tehén, két nagy villás-ökör és egy kimustrált bika. Mind eladó. Utánuk jön lóháton egy uradalmi gyakornok vagy uradalmi tiszt. Jönnek a nézők vagy vevők is. A tehenek aránylag hamar elkelnek. Urasági tehén mégis csak jó lehet. Gondolják többen is. Ott marad a két pásztor, a két ökör, meg a nagyon megbámult, kivert bika. Állnak csendesen. Még a bika is, mintha gondolkoznék. A pásztorok beszélgetnek, Nézegetnek. Várják a jó szerencsét. A tehenek után majd csak rá kerül a sor a többire is. De egy pillanatban, a nagy bika elbődíti magát egy nagyot rurgaszkodik, és hogy-hogy nem, szabadon volt... eltépte a bilincset. Nagy bcmböléssel szalad a vásáros emberek között. A két pásztor fut a bika nyomába. A bika gázolja az embereket, borogatja a meglevő sátorokat. Legázolt embernél megáll, szaglász... majd fut tovább. Visszafelé, megint legázolt egy embert. Csak fut, nyargal... Vágtat. Kitalál az útra. Az elébe futó pásztort is letiporja... Megáll... szaglássza az elütött pásztort, csorog rá tajték a szájából. A nép kiabálja a pásztor felé: ne mozduljon. Tegye úgy mintha meghalt volna. A bika figyel a hang irányába, megfordul vissza a vásárba. Mintha keresne valakit. A vásár áll. A nép bujkál. Ki erre, ki arra szekér alá, kocsi derékba. Hirtelen csendőrök tűnnek elő és véget vetnek a kínos jelenetnek. A csendőrfegyver golyója eltalálja a bika egyik lábát, lerogyik irtózatos bömböléssel... Majd mészárosok jelennek meg és kivégzik a vergődésében is veszedelmes állatot... A lelőtt, megölt bikát hirtelenében, ahogy tudták megnyúzták a vásári mészárosok. Ott helyben ki is mérték. Mindenki kapott belőle, aki csak akart. Még a vidékiek is, vettek belőle. A bőrére is hamar akadt vevő. A tímárok, bőrkereskedők ácsingóztak a hatalmas állat cipő-, csizmatalpnak való bőrére. A bőrét Gubányi tímár, a hatalmas villás szarvát pedig Duhony Károly fésűs, vagy amint a nép elnevezte, a tetűpuskás vette meg. Az urasági emberek, tisztek, kasznárok igyekeztek gyorsan számba venni az állat mindennemű kártevését. A bikahús kimérésből, szőrének, bőrének, szarvának eladásából és esetleg más módon megtérítve