Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Békési uradalom is küldött állatokat a vásárba. Nagy kolomp szava kelti fel- a vásárosok figyelmét. Elöl is jön egy pásztor­ember, meg a csorda végén is. 12 tehén, két nagy villás-ökör és egy kimustrált bika. Mind eladó. Utánuk jön lóháton egy ura­dalmi gyakornok vagy uradalmi tiszt. Jönnek a nézők vagy vevők is. A tehenek aránylag hamar elkelnek. Urasági tehén mégis csak jó lehet. Gondolják többen is. Ott marad a két pásztor, a két ökör, meg a nagyon megbámult, kivert bika. Állnak csendesen. Még a bika is, mintha gondolkoznék. A pász­torok beszélgetnek, Nézegetnek. Várják a jó szerencsét. A te­henek után majd csak rá kerül a sor a többire is. De egy pil­lanatban, a nagy bika elbődíti magát egy nagyot rurgaszkodik, és hogy-hogy nem, szabadon volt... eltépte a bilincset. Nagy bcmböléssel szalad a vásáros emberek között. A két pásztor fut a bika nyomába. A bika gázolja az embereket, borogatja a meglevő sátorokat. Legázolt embernél megáll, szaglász... majd fut tovább. Visszafelé, megint legázolt egy embert. Csak fut, nyargal... Vágtat. Kitalál az útra. Az elébe futó pásztort is le­tiporja... Megáll... szaglássza az elütött pásztort, csorog rá taj­ték a szájából. A nép kiabálja a pásztor felé: ne mozduljon. Te­gye úgy mintha meghalt volna. A bika figyel a hang irányába, megfordul vissza a vásárba. Mintha keresne valakit. A vásár áll. A nép bujkál. Ki erre, ki arra szekér alá, kocsi derékba. Hirtelen csendőrök tűnnek elő és véget vetnek a kínos jelenetnek. A csen­dőrfegyver golyója eltalálja a bika egyik lábát, lerogyik irtózatos bömböléssel... Majd mészárosok jelennek meg és kivégzik a ver­gődésében is veszedelmes állatot... A lelőtt, megölt bikát hirtele­nében, ahogy tudták megnyúzták a vásári mészárosok. Ott hely­ben ki is mérték. Mindenki kapott belőle, aki csak akart. Még a vidékiek is, vettek belőle. A bőrére is hamar akadt vevő. A tímárok, bőrkereskedők ácsingóztak a hatalmas állat cipő-, csizmatalpnak való bőrére. A bőrét Gubányi tímár, a ha­talmas villás szarvát pedig Duhony Károly fésűs, vagy amint a nép elnevezte, a tetűpuskás vette meg. Az urasági emberek, tisztek, kasznárok igyekeztek gyorsan számba venni az állat mindennemű kártevését. A bikahús kimérésből, szőrének, bő­rének, szarvának eladásából és esetleg más módon megtérítve

Next

/
Thumbnails
Contents