Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

tették a másfajta, jó hasznú, de kevesebb igényű állatokat. A 90-es évek után mindig több és több lett tarka tehén, a Szív utcában járó tehenek között is, így aztán magában Békésen is. Cserélték, adták-vették az egyiket is és cserélték, adták-vették a másikat is. A jobbik fajta mindinkább győzedelmeskedett. Végül kedves lett a „magyar tarka" tehén és már alig látni villásat. Lótenyésztésben másként alakult a helyzet. A békési vásárban a legjobb lovakkal Bakuc Lajos jelent meg. Kamut felé, az Egyenesdűlőben lakó gazda ember volt. Kis iskolás gyerek voltam. Emlékszem arra, hogy heti piacokon kedden és pénteken iskolába menés idején mindig ott állt két szép fekete csődör lovával, egy kis bricskába fogva, a bánhidai Hőzső utcában levő háza előtt. Mi gyerekek is megbámultuk a drága, szép lovakat. De megállottak ott szemléletre a lovas katonatisztek is. Leszállottak lovaikról. Vizsgálgatták pontról-pontra a két csődört. Ennek a gazdának a lovait, legalább is azok nagy részét, katonaság, az állam vette meg. A kisebb gazdák lovaik is helyt állottak minden tekintetben. Mindenféle elismerést, tiszteletet váltottak ki. így a Kürti, Varga, Gyenge gazdák lovai is azon módon. Lóvásáron nemcsak nézni való, szemlélni való kerül, van a fülnek is mit hallgatni különösen a rosszabb lovak eladásánál. Van itt beszéd, dicséret, némelyik eladó vagy vásár-ló szájából annyi, hogy alig bírják a végét kivárni. Kis kupecek, vagy az úgynevezett lócsiszárok, annyi dicséretet tudnak egy-egy lóról elmondani, hogy egy lexikon se tudna annyit, A hibákat tudják rejtegetni, takargatni. Sokszor furfangosan hallgatják el a meglevő hibákat is. Most egy vásárlást, eladást figyelünk. Nagy hanggal, kézcsapkodással, tenyerük csattogtatásával kínálják, a látszatra is gyengébb állatot. Olykor, nem is a saját lovukat kínálják, odaállnak a szerény ember mellé és kínálják, dicsérgetik, árulják a más ember lovát. Nyilvánvaló, hogy azért az eladásérc várnak, kapnak is „honoráriumot." Az ilyen lovak mellé odahúzogatják ruhájuknál fogva a vevőt. Hogyha húzódik is a vevő különösen cigány kupecek, nem hagyják nyugton. „Na nézze! Maga még nem látott ilyen lovat!" Mikor aztán odaállították,