Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

ezektől a helybeli juhászoktól gyapjút pénzért, vagy cserébe kalapért. De a gyapjú nem volt olyan selymes vagy puha, mint a bihari vagy füzesgyarmati, sárréti juhászoké. A békési juhá­szok a magyar fésűs vagy pedig a körösladányi Vajna-féle bir­kákat kedvelték. A juhtenyésztés háttérbeszorulását egyik­másik helyen azzal is próbálták magyarázni, hogy a kosok nem megbízható állatok. Sőt, a gyermekekre egyenesen veszélyesek. Tanyában kisgyermeket nem lehetett magára hagyni, mert a kos óvatlan pillanatban, nemcsak felökleli a gyermeket, ha­nem letiporja. Erre nézve hallottam egy példát Varsóczi László okányi kisgazda atyámfiától. Mivel nagyon komoly, megbízható személynek tartottam őt, el is mondom: Okányban a tanyáju­kon kosuk a következőket cselekedte: Két zsandár hivatalosan bejött a tanyájukba. Beszélgettek szépen, rendesen. Egyszerre csak az egyik zsandár elkiáltja magát: „Jajj? Mi ez?" De akkor már végigterült a földön és ott kalimpált két lábával felfelé, az állvamaradt beszélők háta mögött. A csendőr aztán feltápász­kodott. Ugyanis a kos hátulról nekiszaladt, a mit sem sejtő zsandárnak. két* hatalmas szarvával beledöfött a csendőr lá­bába úgy, hogy az ott mindjárt összerogyott. Csaknem eszmé­letlenné vált a döfés erejétől. A zsandár feltápászkodása után fájdalmat és szégyent is érzett, úgy hogy kevés időn belül el­helyezték vagy leváltották, mert a faluban természetesen ki­nevették a kos és a zsandár esetét. Egy gyenge gyermek ilyen döféstől talán szörnyethalna. A juhászok legeltetési nehézségére nem hivatkozhattak. Mert Békésen a Körös-partok, hullám­terek, messze vonalon bérbe vehetők voltak, más helyeket le­geltetésül, csekély összeg fizetése ellenében bérelhettek. Marhavásár, lóvásár a békési vásár második, szombati nap­ján volt, már az öltözködés korai reggeli órájában, nagy ökör­bőgés hallatszik az utcáról. Minich bérlő egyik bérese: Pásztor bácsi vezet két, villás-szarvú ökröt. Ez a Minich egy nagyobb birtokon bérlő volt és szemben lakott Berecki bácsival, a köz­vetlen szomszédunkkal, aki pedig egy kb. százholdas saját bir­tokkal rendelkezett. A Minich bérlő csak szarvasmarha-állo­mánnyal dolgozott. Míg Berecki György inkább lovakkal foly­tatta a földművelést. Tehát korán reggel vezette ki Minich

Next

/
Thumbnails
Contents