Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

többieknek is. Az iskolában Andor Pista is elmondta, hogy eladták a malacokat, és kapott egy pár új csizmát, télire valót. Édesapámnak háromféle sátra volt, a kalapok árulásához. Volt kissátra, békési hetipiaci áruláshoz. Ez két kecskelábon volt felállítható. A kecskelábon felül volt elöl és hátul egy-egy lyuk, összesen négy. Ebbe beleállítottunk egy-egy, összesen négy karót, kb. két métereseket. Ezt a négy karót egy-egy keresztléccel, a lécen levő lyukakkal összekapcsoltuk, és az így összeszerkesztett lécekre egy gyékényponyvát. A kecskelábra felfektettünk két szál deszkát, és erre ruhaabroszt terítve helyezhettük a kalapokat, amiket egy nagy kerek kasban szállítottunk talicskán. A sátoros táboriszéket kinyitottuk, azon ülve várta édesanyám a vevőket a keddi és pénteki piacon. Ezeket a sátrakat talicskával vitték a piacra. Voltak piaci trógerek, hordárok, négy krajcárért vitték egy-egy alkalommal. Nagyobb gyermekkoromban én vittem fel, mert utamba esett iskolába menet. A második vásári sátor is ilyen alkatú volt. De erősebb szerkezetű, és nem kecskelábra épült, hanem földbe állítva. Nagyobb is volt méreteiben, és viaszkos, vízhatlan ponyvával terítették le. A ponyvaszéleket ponyvaszegekkel odaerősítették. Ezeket a szegeket nekem kellett előkészíteni. A görbe szegeket kiegyenesíteni kalapáccsal, harapófogóval. Ezeket a vásári sátrakat aztán bundával, kis létrákkal esetlegesen gyékényponyvával is kellett bővíteni az időjárás változása szerint. Kellemetlen esős időben gyékénnyel is kellett a sátorponyvát erősíteni, és madzaggal átkötni. így a ponyva libegése, vergődése fékezve volt. A gyékényt esős időben, echónak is használták. A kalap-vásározásnál, vidékre nagy, egész kocsi szélességét átfogó deszkaládába volt csomagolva, gondosan. Ruhaterítőkre csavarva. A láda belehelyezve a kocsiderékba úgy, hogy az ülés a láda és a kocsis között biztosítva legyen. Szükséges volt az ülés, félnapokon, néha éjjeleken való beszélgetésre, utakra. Abban az időben még köves utakról, nem is lehetett beszélni. 10—40—80 km sártengerben való vásározásban, az útra gondos és nagy felkészülés kellett. A harmadik sátor kizárólagosan, a helybeli békési vásárhoz való volt.