Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

vagy amint várták volna, a nősülendő legény abból a házból örökre eltávozott. Ugyanaz a legény, egy másik ház szegényebb leányát, mert a házat nagyon szépen rendben találta, meglátogatás után megkérette, és feleségül vette. Tehát a vásár, vendégjárás is volt. Az én édesapám vásározó kalaposmester volt. Abban az időben egy vásár egész napot, napokat vett igénybe. Sáros nehéz utak szekereken, lovakkal vontatva, napokat igényeltek. Éjjelre is érkezhettek vásározók. Bekéredzkedtek valahová, ha ugyan még nem volt abban a faluban vagy községben ismerős. Vagy a mester ismeretsége, vagy a fuvaros ismeretsége révén. így nekünk is, vendégünk lett rendszerint a vásárra. Már péntek előtti napon megérkezhetett és legtöbbször meg is érkezett a messze útról érkező vásáros. Csütörtökön este beérkezett hozzánk Körösladánybél Rácz Mihály bácsi feleségével és Mihály fiával. Édesapámék nagy örömmel, nagy szeretettel fogadták őket, mi gyerekek pedig ujjongtunk örömünkben. Én meg azért, mert az udvarunkon lovak állanak, különösen örültem. Kis beszélgetés után, édesapám visszatért a műhelybe. Néhány kalapot kell még kifényesíteni „vissolni", ahog5^ a műhely nyelvén neveztük. Kis pihenés után, talán nem is egy óra múlva, cseng a boltajtó; hát jön be rajta, az édesanyám testvére, Tankó Erzsike néni. Jön Erzsike lányával, az unokatestvérünkkel. Ök gyalogosan jöttek már a vásárból. Megjöttek délelőtt kocsival Füzesgyarmatrcl. Mentek egyenesen a vásárba. Már a sátruk készen volt. Sőt délután felé már árultak is. Ök mézeskalácsosok voltak, és nekik szabad volt már kipakolni csütörtökön dél felé. Zsuzsika néném közben petróleumért volt a Kocziczki bácsi boltjában, és ott találkozott Püski nénivel, aki azt mondja Zsuzsikának, hogy itt vannak Eszlári bácsiék Vésztőről. De azok oda szálltak hozzájuk. Mert a fuvaros ismerős is befogadta a más falubeli lovasembert. így élvezték a vásáros emberek a vásári vendégjogot. Abban az időben a vásári vendégjogos emberek egymást talán jobban is szerették, mint a rokon embereket. Most már nálunk is öt vendég volt. De hogyha hozzánk jöttek volna és nem Püski fuvaroshoz, akkor lett volna már nyolc vendég. Mindenik ágyban tudott feküdni.