Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
van szokva a korai ébr^Ióshez. Második kakasszólásra felserkent és rendezi do 1 .*?: 1 t. Ébren aludt. Inkább csak pihentette oiégát a rendes ágyen. Űgy határozott, hogy nem veszi igénybe a kajlás ébresztését. Az már neki két tehertételt jelentene. Azt határozta, hogy elmegy. De azt sem akarja, hogy a Kajlás, fogadós, bizonytalan reményekben ringassa magát. Tudtul adta neki a valóságos helyzetet és eltávozik. Előkeres egy kréta darabot, amellyel a kajlás is fel szokta jegyezni a tudnivalókat, hát ő is felírta a valóságot. így: A jó Isten gondoskodása és a kalaposlegény adóssága örökkévaló. Reggel mikor a kajlás ébreszteni jött, üres volt a szoba. Nem volt vendég. Forgolódásában, tűnődésében pillantotta meg a mestergerendát és rajta az írást, az örök igazságot. Nem írta fel a kalaposlegény éjjeli szállását, de még az esteli tartozását is letörölte és az igazság még ma is igazság maradt. A lacikonyhába pedig a mesélő mesterlegény elbeszélésén jókat nevettek pajtásai. Minden vásárban. így a békési vásárban is, panaszkodtak a vásár idején, vagy után egyes vásározók. Árusítás közben, minden figyelem dacára is érte valami károsodás, hol az iparost, hol a vevőt. Kinek a ruhája hiányzik, kinek eltűnik a pénze, pénztárcája. Kirner kalapos édesapám sátorában megesett az, hogy a kalappróbálás során, miközben két-három vevő is volt a sátorban, míg kettőt vagy hármat kiszolgált, a nagy beszédben és jnásfelé való elfoglaltsága alatt, a felpróbált kalapban valamelyik vevő elsétált. Nézi magát a tükörben és fordulgatás alatt hátrálgat, kissé távolabb-távolabb, mikor sejti, hogy a kalapos háttal van egy lépéssel kijebb lépve már a tömegben van és viszi a fején levő új kalapot. Ha jön egy újabb kuncsaft, akkor a próba közben kiadott kalapok visszahelyezése közben jön rá a kalapos a tolvajlásra. Hogy ki volt? Honnan jött, vagy hová megy, azt már nem igen lehet megtalálni! Az ilyet aztán be kell írni a vásári kiadások közzé. Gál Károly cipész sokat panaszkodott. Ö mesélte a következőket. Két asszony ment cipőt vásárolni. Mind a kettő egyszerre próbálta, sámlin ülve, az új cipőket. Visszacsomagolás közben észre vette, hogy az egyik kezéből csak az egyik pár érke-
