Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

emlékszem rájuk, mert azt ajánlották, hogy miskárolás után vagy pár órahosszáig ne engedjék lefeküdni a disznókat. Lehetőleg hűvös helyen sétáltassuk őket. hogy a seb heggedjen be és a legyek be ne köpjék a vérző-heggedő sebet. Ilyenkor én hajkuráztam a disznókat, egy suhogó orgona vesszővel. Kihajtottam az utcára és a bánáti uton a Körös felé sétáltattam őket egy édesapámtól megszabott útszakaszig és vissza. Arra is emlékszem, hogy vásár után, vagy a miskárolás után egy hétre, újra megnézték a kimiskárolt disznókat. A lótenyésztés segítői voltak a lóherülők. Ha nem is herültek ott a nagy vásárban, vagy nyilvános helyen, ezek is állandóan ott voltak a piacokon, de különösen a vásárokon. Részint az eladásnál adtak tanácsot - egyik másik embernek, részint pedig feljegyezték maguknak azokat a helyeket, ahová el kellett menniök, csikó-csődör lovat kiherülni. De a ló küllemét és értékét is fel tudták becsülni. így azt a csődör lovat is ki tudták választani, melyik alkalmas tenyésztésre, melyik alkalmatlan, érdemtelen. Békésen, egyik ilyen lóherülő ember volt: Szerencsi Imre. Sintérek, kutyapecérek a község alkalmazottai voltak. Tisztaságra ügyeltek, különösen vásári alkalmakkor. Az elhullott szemetet kellett eltávolítaniuk. Éppen ezért a vásárban őgyelegtek, jöttek, mentek. A község nyugati részén volt a telepük. Oda vitték a hulladék jószágot, ami az állatvásárban, de még a kirakodóvásárban is előfordult. A telepen is kellett valakinek állandóan ott maradni, felvenni a jelentéseket. A vásárban előforduló kóbor kutyákat el kellett távolítani, mert sokszor a közbiztonságot veszélyeztették. Szőnyegárusok vállukon hordozták a futó szőnyeget, ágyterítőket, asztalterítőket és menet közben mutogatták portékáikat. Ezek némelyike Erdélyből való volt. De bizonyos, hogy azok a darabok is amelyeket ők maguk készítették. Cigányasszonyok is foglalkoztak ilyenfajta szőnyeg árulással, de ők sem maguk szőtték azt, csak éppen kereskedtek velük. Ezek után a vásárból, be-bejárnak a városba és ott újból unszolták, kínálgatták a szőnyegeket. A szagosszappan árus asszonyok, kis tálcával járkáltak az