Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

varos menni, hogy ne kelljen „bedőlni'" a nagy sárba. Járatos nagyon a tájon és az urasági mellékútnak indul. Egy nagy kanyart és nehéz sáros utat szeretne megspórolni. Éjjel van. Csend van. Vak Szász Imre fuvaros, mert így hívták, megáll a kocsival. Leszáll. Hallgatózik. Figyel. Nem vesz észre semmi gyanús dolgot. Hajtja tovább három jó erős lovát nagy bátorsággal. Már-már végére ér a lopott útnak és nemsokára rákanyarodik a szabad útnak a vonalára, mikor hirtelen valaki, megkapja a lógós ló kantárját. Megrántja és kiálltja: Állj! Leugrik a fuvaros, oda kap nagy felindulással az emberhez és kikapja a kezéből a kantárt és vezetni próbálja a hátra levő kis szakaszon a lovakat. De az ember elébe áll, nagyot kiált és hárman is előugranak és megállítják a kocsit. A lógós lovat kapcsolják is le. Vak Szász Imre nem hagyja a lovát és erős szitkozódás közben, már-már verekedéssé fajul a dolog. Mire édesapám is leugrik és kérlelni kezdi az embereket. Akkor kisül, hogy az urasági határcsősz fogja a ló kantárját, mert tiszti parancsot kapott, hogy az uraság területén nem szabad senkit sem átereszteni. Kihágás! Lóelkobzás! A lovat vezetni akarják, mire a fuvaros kést ránt elő a csizma szárából. A két másik csősz és édesapám fogja le. Sok vita. Feleselés, káromlás közben a lovat mégis csak elviszik. A kocsit felengedték a rendes útra, hiszen már alig van száz méterre a szabad út. De a lovat már az egyik csősz be is vezette az urasági istállóba. Szász egetverő káromlásokkal szidta a csőszt, az ispánt, az uraságot, minden pereputyjávai és fogadkozott, hogy valamelyiknek a belét ontja a lóért, amely éppen honvéd ló volt. (Nb. A kis gazdák, akiknek volt valami fedezetük házban, földben, a katonaságtól öt évi rendes tartás fejében, kaptak ki lovakat gondozásra. Csak évenként kellett beadni, pár hónapra a katonai hadgyakorlatok idejére. De az ilyen lovat nem volt szabad senkinek sem elvenni, vagy eladni, büntetés nélkül. A vásárba vigasztalták a fuvaros gazdák, aki azonban nem vigasztalódott. Sőt erősen fogadkozott, hogy véres bosszút áll. A vásárról való visszaérkezés után, néhány nap múlva elindult Vak Szász Imre a zálogba vett lováért. Most már megjuhászodott, mert több helyen hallotta, hogy kincstári tulajdonú lovat,