Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
Abban az időben új volt: egy urasági ispánról és a juhászbojtárról história, amely szintén nagyon kapós volt a vásári népnek, mert itt a békési határban esett meg a történet. A névjegyíró asztal mellett ülve szép betűkkel írja fel a neveket. Kovács Péter, vagy Horváth Erzsébet. A névjegyet el lehet tenni emlékbe, mondja a névjegyíró, vagy el lehet küldeni névnapra, vagy bele lehet tenni emlékkönyvbe. Ráírja szépen: Boldog újesztendőt kívánok. Másikra ráírja. „Piros rózsa, kék nefelejcs." Vagy „Iluskám, kedves." Ilyen felírásokat téglalap alakú kartonra egy kr-ért írogat. Kék tintával, piros tintával, ezüstös és aranyos tintával. De írja hoszszúkás nyomtatott betűkkel a neveket, kinek-kinek hogy tetszik. Tíz nevet ír 8 kr-ért. A vásári verselőt először mint óvodás gyerek láttam. Dapsi Géza bácsi becsengetett bennünket a homokból, amiben mi kis óvodások játszottunk és egy érdekes bácsit körülvettünk, aki hangosan szavalt nekünk az óvodában. Mikor már több verset elmondott, nekünk tapsolni kellett, aztán éljenezni, mondtuk, hogy: éljen Hazafi Verái János. Másodszor ezt a Hazafi Verái Jánost a vásárban hallottam. Akkor nagyobb gyerek voltam. Jól emlékszem az alakjára is, egy kis asztal tetején magyar zsinóros ruhában, zsinóros nadrágban, fényes ráncos csizmában, sarkantyúval állott. Fején magyaros pörge kalap, darutollal, kezében pedig rézfokos volt, azt mozgatta jobb kezében, amikor szavalt. Körben hallgatták az emberek Hazafi Verái János pedig harsányan kiáltva szavalt. Több verset elmondott, minden vers után pihent és törölgette a homlokát. Néha odaütötte a fokosa végét az asztalhoz, mintha haragudott volna. Elég sokáig szavalt és papírokat osztott szét. Űgy emlékszem, hogy valaki a papírok között pénzt gyűjtött öszsze és ódaadta a szavalónak. Pihenés után megint szavalt, de hogy mit szavalt, azt nem tudom. Sokszor odaütötte a fokosa végét az asztalhoz. Az emberek éljenezték is. A következő két sort jegyeztem meg. „Többet neki nem kívánok, Dőljön rá az iparcsarnok."
