Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

egy 20 éves katona áll, aztán nős ember, negyedik fokon 40 éves családos ember, ötödik fokon 50 éves férfi áll a magasban azután onnan jobbra lefelé 60 éves férfi áll, aztán 70 éves férfi, aztán lefelé 80 éves öreg férfi áll, továbbá 90 éves aggastyán, száz évesnél a koporsó van. Egypár helyen a falon is láttam egyiket, másikat öreg rámában. A nótaárus kétfülű kasban hozta-vitte portékáját. Az újabb és újabb nótákat papírlapról dalolta harsány, messzehangzó hangon. Eldalolás után adogatta a papírlapokat 5—10 filléres árban. Emlékszem a nótájában benne volt a Himnusz, benne volt a Talpra magyar, a Sárga cserebogár és a Patkó Bandi. Ennek a dalára még most is emlékszem, így énekelte: ,,Ütött csárda négy oldala fakó, Fakó lován elvágtat Patkó. Csaplárosnak így adja fel a szót, Látott-e már egy lovon hét patkót? Ha nem látott, jöjjön ide, láthat, Négyet visel e gyönyörű állat, Az ötödik magamnak a neve, Kettő meg a csizmámra van verve." A nótaáruló, dalos mutatta is a csizmáján a két patkót, s ezzel befejezve a nótát, osztogatta szét a papirost. Ponyván leterítve könyvet kínált a históriás. Kezdte a naptáron, folytatta a százesztendős jövendőmondőn, mutatta az álmoskönyvet, felolvasta belőle néhány álomnak a jelentőségét: „Valaki pénzzel álmodott — kezdte — szerette volna megtudni, mi a jelentősége álmának, és elment a szomszédjához megkérdezni mit jelent. Nem tudták megfejteni, elment a másik szomszédhoz, ott is elmondta, hogy mit álmodott, de ott sem tudták megfejteni. Végre dél felé valamelyik ismerősénél talált egy álmoskönyvet, s abban megtalálta a megfejtést. Tehát egy fél napot töltött el az álmodó ember, és nem tudta megérteni, mit jelent az álom. Még jó. hogy pihenő időben