Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Az utcák, mint a méhraj zsongtak. Nagy beszélgetések folytak. Tárgyalták az eseményeket. Tréfáltak. Viccelődtek. A házigazdákat az asszonyok meg-megviccelték a pár nappal előbbi dobszót emlegetve és küldték haza némelyiket, hogy a „kutyák lyukát" dugják be. Pedig ezzel a kijáró hamis kutyákat akarták veszélytelenné tenni, amelyek valamelyike, ebben az időben az egyik t. b. szolgabíró úrnak a bokáját, illetve a nadrágját harapta ki. A vásári alkalmak előtt, úgy mint az ünnepek ideje előtt, a boltok megteltek gyerekekkel. Vitték haza a meszet. Az ultramarinkék festékeket, a házak meszeléséhez takarításához. Én is vittem haza vásári vakációk idején meszet. Valóban, a vásári napokra ünneplőben volt az egész község. A házak eleje felöntözve, felseperve, mindenki nagyon örült. Még a szárazmalmok tájéka, udvara is rendesebb volt, amelyek a vásári napok alatt, a sok vidéki vásározó emberek szükségletére, üzemben voltak, keringettek. A mesteremberek műhelyeiben nagy munka folyik. Hajnaltól éjfélig készítik, vagy szépítik, igazítják, csinosítják a meglevő, vagy újonnan készült munkákat. Ilyenkor még beszélgetésre sem érnek rá, mert elveszi figyelmüket a kezük alatti munka tökéletes elkészítésétől. Édesapám különösen szigorú, erősen fegyelmezett mester volt, és ezt elvárta, megkívánta a vele dolgozó emberektől, segédektől, inasoktól is. Különben dolgos vidám ember volt, de a vásári készület idejében még a beszélgetés is terhére volt, mert mint mondta, elveszi a figyelmét a jó és pontos munkától. Az utcánk végén, sarkon, volt egy Lastofka Gusztáv nevű kötélverő; aki sokszor még éjjel is fonta, sodorta a fonalat. Egy nagy kerékre szerelt orsókra kötözte a kendercsomókba fogott szöszanyagot, amelyet fonólappal zsákdarabbal szorongatva, simítva eresztgetett, az állandóan mozgásba hozott orsókra. Az így létrehozott madzagokból készítette: a borjúkötelet, a lókötőfékeket, a kocsi istrángokat, pányvaköteleket, rudaló köteleket, kötélgyeplőket. Ezeket kocsiszámra vitette a vásárba, és amiket így éjjel font, azokat nappal a vásárban már el is adta, kivált az őszi nagy állatvásárok idején. Ezt a munkát az utca hosszában 25—30 méteren végezte. Az ablak-