Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése
betyárnézésű stb. 20 ), ami az eredeti elsődleges jelentés továbbsugárzására mutat. (Mellékesen megjegyzendő, hogy a „betyár" szót főként a mai közhasználatú jelentésben alkalmazzuk e dolgozatban.) 21 A hivatalos szóhasználat — mivel az uralkodóosztály szempontjából lényegtelen volt, hogy milyen szándékkal veszélyeztetik a zavartalan kizsákmányolás „közbiztonságát" — nem tett különbséget a betyárok, zsiványok, kóborlók és lázadó parasztok között. Már az 1735-ös békésszentandrási parasztfelkelés résztvevőit „fölzendült kóborló tolvajok"-ként emlegetik az okmányok.-2 A statáriális hirdetmények is egyformán vonatkoznak mindenkire, akit a feudális jog veszélyesebb gonosztevőnek tartott. így a gyújtogatókon kívül „valódi haramiák, zsiványok és útonállók azok: a) Kik erdőkben és más rejtett helyeken lappangva, egyenként vagy csoportokban, fegyverrel és más gyilkos eszközökkel az utasokat megtámadják, az utakat elállják és az embereket kifosztják. b) Kik csárdákban, malmokban, vagy a helységektől távolabb fekvő magány helyeken fegyveresen rablanak és fosztanak. c) Kik a barmokat és marhákat a nyájakból vagy gulyákból fegyveres kézzel erőszakosan elhajtják. d) Kik akár egyenként, akár csoportosan felfegyverkezve, népes helyeken a házakat vagy embereket kirabolják és megfosztják, akár történjék illy eseteknél gyilkolás, akár nem." 23 A népi szemlélet szerinti betyárfogalmon belül a parasztság több „betyárfajtát"'-"' különböztetett meg annak alapján, hogy milyen formában folytatták a bujdosó, csavargó betyáréletet. Voltak egyszerű gyalogbetyárok, akik tarisznyával és fegyverrel vagy anélkül barangoltak, csatangoltak. A legtípusosabb 2ü. Uott. 21. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára. I. köt. Bp.. 1959. 601—602. 22. Maday Fái: Az 1735. évi békésszentandrási parasztfelkelés, Békéscsaba. 1957. 28. 23. Gyulai Ali. Levéltár. 2431/1841. közgyűlési ügydarabok és uott. közgy. jkv. 1840. év 8. tétel. 24. Tömörkény szava: Lásd: Szegedi Napló. 1897. dec. 15.. újabb kiadása: Történetek a szegedi betyárvilágból. Vál. és bev. : Bálint Sándor. Szeged 1961., vagy Tömörkény—Cserzy: Betyárlegendák. I. könyv. Szeged 1898.
