Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

nál Betyár levén, hol 10 Hetekig kellett volna nékie szolgálni, azonba el halván tsak 6 Hetet tölthetett szolgálatba .. . "

1:> „A régibb magyar nyelvben a betyár szó nem is azonos a zsivány szóval, hanem inkább csak azon embert jelenti, akit nem várnak otthon vetett ággyal s akinek szállást a bokor ad. Csongrád megye több részében a betyár szó ma is becsületes embernek a neve. Az olyan bérest nevezik így, aki nem évszámra, hanem hónapszámra van szerződve a gazdához, vagyis akinek állandó és biztos fedele nincsen. Hasonlóképp a szegedi tanyai nyelvben a betyárkodás szó semmiféle rossz dolgot nem jelent, mindössze azt jelenti, hogy az illető béresember hely nélkül van."

Ui A múlt század közepén hivatalos iratokban is előfordul, hogy valakinek a „sorsa" (pl. közrendű, béres, cigány, földműves, tekergő) ekként van feltüntetve: betyár.

17 A délalföldi öregek ma is ilyen értelemben beszélnek a betyárokról. Mindezek azt mutatják, hogy a ,,betyár"-állapot, a betyársorbajutás főképpen a napszámoskodást, béreskedést, munkanéküliséget, az elszegényedést és a megélhetés utáni kóborlást, csavargást is jelentette tágabb értelemben, a létbizonytalanságot fejezte ki.

18 Az ilyen helyzetben levők közül többen kényszerültek lopásra, fosztogatásra, rablásra. A szó másodlagos jelentése emiatt a „pusztai útonálló"

19 lett, ez vonult be a köztudatba és él ma is a köznyelvben (ma már jórészt elsődleges jelentéssel), összetett szavakban a betyár előtagnak ma is becsmérlő jelentése van (pl. betyárbútor, betyárélet, betyárrossz, 15. Uott. 511. oldal 1846. augusztus 22-i tanácsülés, 280. pont. A 6 hétre eső, megítélt bér egyébként 9 és 3/5 véka búzát, 7 és 1/5 véka árpát, 4 forint 12 krajcár készpénzt és 5 rudas szalmát tett ki. — Itt említjük meg, hogy a szabadságharc leverése utáni időkben a hivatalos iratokban mindössze egy alkalommal sikerült olyan bejegyzésre találnuk, amely a nyári munkára elszegődött betyárról és nem bűnözőkről beszél. (Gyulai Állami Levéltár, Orosháza község tanácskozmányi jegyzőkönyve 1849— 1866. 1861. november 19-i tanácsülés, 60. pont: „Baranyai József panaszolja, miszerint Antal Mátyás, ki a nyáron nála betyárképen dolgozott, minden bérére nézve ki lévén elégítve. . .„ követeléseket támaszt.) 16. Tömörkény István: A betyárvilágról. Szegedi Napló, 1902. jan. 12. (Kiemelés tőlem. Sz. F.) Hasonló értelemben nyilatkozik: Wellmann Imre i. m. 157. 17. Pl. Csanád megye rabjainak névjegyzéke 1848. II. felében. Szentesi ÁH. Levéltár, 512/1849. kir. bizt. iratok. (Cs. kir. megyefőnök iratai.) 18. Ragyogó bizonyítéka ennek: Tárkány Szűcs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp„ 1961. 134. oldalán olvasható megállapítás. 19. Balint Sándor: Szegedi Szótár, Bp. 1957. I. köt. 150.