Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok

rancsot adtak ki ellenük. A betyárok széleskörű összeköttetéseire mutat, hogy többek között az alábbi helységekben is voltak megbízható embereik (lakóhelyükön kívül): Kistelek (egy híres passzushamisító), Halas, Félegyháza, Szabadka.

70 Az Orosháza környékén erőszakkal megjavított közbiztonság stabilitásában bízva, a katonák állomáshelyeikre vonultak viszsza. Polner csabai főszolgabíró biztosítékul 30—40 főnyi gyalogos egységet kért Orosházára, de a felsőbb szervek egyelőre nem tartották ezt fontosnak.

71 1850 második felében a Csanád megyei Maroslele környékén alakult ki nagy betyárfészek. Orosháza környékéről ide, a lelei rétségbe húzódtak az üldözött szegénylegények. A májusi nagy haj tó vadászat viszonylagos sikerétől elragadtatott hatóságok megrettenve értesültek róla, hogy a lelei rétségben a betyárok „Csanád megye csendbiztosát és őrjeit fegyveresen megtámadván, lefegyverezni, sőt kivégzéssel fenyegetni vakmerősködtek".

72 1850 augusztusában Faragó János makói csendbiztost a betyárok kézrekerítették és kényszerítették, hogy a lelei korcsmában velük mulasson. A komisszároson segíteni akaró pandúrokat lefegyverezték, végülis a katonák megérkezése mentette meg Faragót szorult helyzetéből, a betyárok azonban a perzekútorok összes fegyvereit elvitték és a hatalmas nádas, vizenyős területén lehetetlen lett volna rájuk találni.A hivatalos iratokból kitűnik, hogy Faragó János hatalmaskodó, erőszakos ember volt. megleckéztetésének a nép örült a legjobban. Ö maga említi jelentésében, hogy a korcsmáros nem akart segíteni rajta, hiába próbált neki jeleket adni, a lelei bírák futni engedték a betyárokat, a kertészek pedig élelemmel is ellátták őket.

7

'* Lele szegény kertészfalu volt a csanádi püspökség birtokán, a nincstelenekből lett betyárokkal való együttműködése természetes. A kertészek és szegénylegények kölcsönös támogatására később is számos példa akadt. A hor70. Uott. 3572 1850. 71. Uott. 3324/1850. 72. Uott. főnöki iratok. Békés—Csanád megye iratai (továbbiakban BCSI.) 283/1850. 73. Uott. 2892 1850. 74. Uott. 353 1850, 383 1850. Vö. bővebben: Szabó Ferenc: A népnyúzó makói csendbiztos megszégyenítése. Csongrád megyei Hírlap, 1957. november 14.