Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
ncsen a hadiadó és a katonáskodás súlyának, megnövekedése mellett a földesúri majorságok kialakítása is ebben az időben indult meg. Mindezekhez hozzájárult az 1790—92-es nagy alföldi ínség. 10 rossz termés. 1803—1804-ben Hódmezővásárhelyen" és a Csorvási-pusztán 1- (többek között) katasztrofális a magántulajdon közbiztonsága. 1804—5-ben Csongrád megyében háromszor annyira rúgott az elhajtott marhák értéke, mint 1791-ben (62 029 forint, ill. 20 720 frt.) 13 1805-ben 30 fővel felemelték a pandúrok létszámát Békés megyében, 1807-ben a pásztorok ellenőrzésére még szigorúbb rendeleteket hoztak, a pusztai szállásokat különösen szemmel tartották. A megye még azt is elrendelte, hogy „akinek a szolgálaton kívül más megélhetésük nincs, szolgálatra kényszerítsék, hogy így a henyélésből származni szokott tolvajságokat valamennyire megzabolázhassák". 1 ' 1 A hatósági ellenreakciók végeredményben csak tüneti kezelést jelentettek és csak a börtönbejutottak számát növelték, a betyárkodás gazdasági alapjait nem érintették. Csongrád megyének 1810-ben új börtönt kellett építtetnie; annyira megszaporodtak a rabok, hogy a régi börtön melletti kápolnát is tömlcccé kellett átalakítani. 1 "' Már a napóleoni háborúk elején (1794) elrendelte a császár, hogy halállal kell büntetni a súlyosabb vétkek elkövetőit. Minden csavargó, betyár stb. elfogásáért 50 frt, megöléséért 25 forint jutalmat fizettek. A császári rendelet a statárium gyakorlását is engedélyezte a megyék számára, kihirdetését a nádor engedélyétől tette függővé."' Az állandóan parasztfelkelésektől rettegő feudális rend különösen a katonaszökevényeket üldözte, akik tapasztaltabb, világot látott emberek lévén, könnyen felnyithatták társaik szemét. Ezért — összekötve a kártékony vadak, főként a farkasok kiirtásával — 1812-ben a szomszédos megyékkel együtt Békés megye általános razziát folytatott le ellenük. 1 ' 10. Szeremlei i. m. IV. köt. 448. 11. Uott. III. köt. 410. 12. Scherer Ferenc i. m. (Gyula város tört.) I. köt. 364. 13. Zsilinszky 1. m. II. köt. 259. 14. Scherer i. m. (Gyula város tört.) I. köt. 365. 15. Zsilinszky i. m. II. köt. 263. 16. Uott. 17. Scherer i. m. I. köt. 365.
