Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

Dél-Alföldön különben rendkívül nagy, vizenyős, vízjárta területek voltak. A 14 000 holdnál nagyobb Lelei-rét (mai Maroslele) pl. „kedvenc tanyája . . . mindennemű vízi vadaknak és rablóknak, kik úgyszólván rendesen ezen roppant rétségben tartózkodnak, s ha egyszer bele veszik magokat, többé éppen fel nem lelhetők".

54 A Tisza mentén széles sávban szintén nagykiterjedésű rétség húzódott a szabályozás előtt, a Körösök mentén a Sárrét hasonlóképpen. A nádas, zsombékos területeken csak a környékkel tökéletesen ismerős ember tudott közlekedni. „Csendbiztos, pandúr, zsandár hatalma a rét szélén megszűnt. Ha üldözési céllal bemerészkedett, többé ki nem jött."

55 Az eddigieken kívül a pásztorvilág nehezen ellenőrizhető volta (messze voltak a várostól, sokszor bent legeltettek a rétben, állandóan változtatták helyüket egy területen belül stb.) és a hivatalos ellenakciók bürokratikus lassúsága, valamint a fegyveres megyei emberek, csendőrök viszonylag csekély száma is a betyárkodást könnyítette meg. A Dunántúlon a nóta szerint is a sűrű erdő „nevelte a betyárt". Ha az Alföldön erdőre nem is, az 1860-as évek szegénylegényei bőven találtak nyáron és ősszel magasra nőtt, sűrű kukoricatáblákra. Meglepő, hogy a hivatalos iratok szerint rendkívül gyakori volt: a kukoricába rejtőztek el a betyárok és ott nyomuk veszett. (A mai parasztember szerint is az igazán jó kukoricának olyan magasnak kell lennie, hogy egy lovasembert eltakarjon.) A betyárélettel kapcsolatban számtalan babona is keringett a nép között. A legismertebbek egyike közülük az, hogy a *• meg nem született gyerek ujját (más vidékeken minden „fejét": kéz-, lábfej és koponya) a betyárok és lopni akarók éjjel kiváló világítóeszközként használhatják, amellett minden zárat ki tudnak nyitni vele.

50 54. Palugyay i. m. 35. 55. Györffy: Szilaj pásztorok. 10. 56. Vö. Kiss Lajos: a szüléssel, kereszteléssel és felneveléssel járó szokások, babonás hiedelmek Hódmezővásárhelyről. Ethnographia XXX. évf. (1919) 91. (Egy terhes asszonyt állítólag emiatt meg is öllek a betyárok: A Hon, 1868:199. sz. 3.) Hasonlót jegyeztem fel Orosházán 1956 nyarán, csak ott a magzat ködökzsinórjának varázserejéről volt szó. (Hegedűs András 72 eves fm.)