Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
Bevezetés
betyárokról adott tudományos igényű kép különben gyökeresen más. mint az, amit a körülöttük igen hamar kialakult, romantikus ízű kultusz honosított meg és ami a köztudatban ma is él többé-kevésbé. E kultusznak alig van köze a néphez, fő célja, a betyárvilág antifeudális vonásainak eltüntetése és az üres érdekességhajszolás mellett, a ,.speciálisan magyar" népi „erények" dícsérgetése volt. A népbutító ponyvaregények áradatában a szegénylegényt mindig kiszakították a társadalomból, igyekeztek „szalonképessé" tenni őt a legnagyobbrészt tehetségtelen szerzők. :i Jóindulatú tollforgatók is gyakran csak kultúrtörténeti érdekességet láttak a bstyárvilágban. Történelmünk legjobbjai már régen rámutattak arra, hogy a betyárvilágot főként az embertelen, feudális elnyomás és az ezzel járó kibírhatatlan életkörülmények váltották ki. Haladó irodalmunk a magyar nép hősei közé emelte az urakkal és zsandárokkal bátran szembeszálló szegénylegényeket (Eötvös, Móricz). Az uralkodó osztályok ezzel szemben mindig szívesen hangoztatták a parasztság és általában a dolgozók henyeségének, „betyárkodó hajlamának", munkaundorának hazug elméletét lását látja a betyárok tevékenységében, a pusztai ember született lopási hajlamát hangoztatja. Gönczy Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944. Rendkívül alapos, megbízható és sokoldalú kötet, különösen dunántúli vonatkozásban. Haladó polgári nézetei hatására számos alapvető antifeudális megállapítást tesz. Szántó Imre: Zöld Marci. (Betyárvilág Heves és külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben.) Az Egri Ped. Főisk. Evkönyve. II. Eger. 1956. (477—91.) A jobbágyság történetének részeként tárgyalja a betyárvilágot. Az első önálló marxista munka ebben a témakörben. Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után. A Szántó Kovács Múzeum Evkönyve, Orosháza. 1959. 41—76. Főként a Dunántúlra vonatkozó, értékes összefoglalás: A Gyöngyösi csárda. Szerk.: Zákonyi Ferenc. 5. kiadás. Veszprém, 1962. (A Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadványai 11.) 13—36. 3. A tengernyi ponyvából csak egy tipikus példát: Forray Dezső: Angyal Band;, a gavallér betyár kaladiai. Bp., 1912. (Népirodalmi Könyvtár, 8. sz.) A híres betyár állítólag előkelő származását hangsúlyozza mindvégig, így Angyal Bandi bravúros tettei csak úri passziók. A néppel csak olyan értelemben van kapcsolata, hogy egyszerű származású, bárdolatlan embereivel valósittatja meg ügyes ötleteit. Általában úri körökben forog, egy grófnőnek udvarol az illemkódex szellemében és így tovább. A könyvecske azt szuggerálja, hogy az úriember akkor is úr. ha betyáréletre adja magát, az is ..elegánsan tudja csinálni."
