Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése
20 km)/' s Ez nyilvánvalóan lehetetlen. A csárdák személyzete legtöbbször orgazdasággal is foglalkozott, egy húron pendült a betyárokkal, akik. télen általában a félreesőbb csárdákban teleltek, nem ritkán duhaj mulatozással tarkítván a zimankós napok unalmát/' 0 A betyárok tevékenységét nem csekély mértékben elősegítette a tanyarendszer kialakulása is az Alföldön. A tanyák keletkezése sem a birtokosoknak, sem a megyének nem volt ínyére. A gyulai földesúr 1822-ben „minden javaik elvesztése mellett megtiltotta a lakosoknak, hogy a városon kívül családostól lakjanak". 50 A megye különösen azért ellenezte a tanyaépítést, mert a magányos, távoleső, ellenőrizhetetlen tanyák igen jó menedéket nyújtottak a betyároknak. Gyula városa az akkor még hozzátartozó Csorvási-pusztán már a 19. század elején igen szigorú intézkedéseket hozott a tanyák ellenőrzésére. (A lakók tanyalevéllel látandók el, a gyanús embereket le kell tartóztatni, éjjel lovasjárőröket kell járatni stb.). 51 A tanyák ellenőrzése, sőt lerombolásának terve a Bach-korszak közigazgatását is állandóan foglalkoztatta.'' 2 Szeged határában külön tanyaközpontokat akartak kialakítani, templommal és iskolával. A pusztákon, réteken, nádasokban kóborló betyárok szoros kapcsolatot tartottak, együtt éltek a vizek világában gyűjtögetésből, halászatból tengődő pákászokkal. halászokkal is. A szegénylegények holmiját, „szerezményét" (a lopott tárgyakat) éppúgy elrejtették a pákászok, mint az üldözött betyárt. 53 A 48. Gumla Béla: Rózsa Sándor nyomában, Alföld (Debrecen), 1956. 2. sz. 50. (Megtalálható a szerző „Néprajzi gyüjtőúton", Debrecen. 1957. c. kötetében is.) 49. A csárdákról elmondottak forrásmegjelölés nélküli részei saját gyüjtésüek és általánosítások a dél-alfcldi csárdákról készülő dolgozatunk alapján. Egyébként vö. Zoltai Lajos: Mikor keletkeztek Debrecen határában a pusztai csárdák? (Debreceni Szemle, 1934. 217—82.) Osváth Pál: Közbiztonságunk múltja és pandúr korom emlékei. Bp., 1905. 46—49. Sagy—Czirok i. m. 286—88., Szűcs S. i. m. 126—149., uő. Pusztai krónika, Bp., 1946. passim. Gönczy i. m. 209—212. stb. 50. Scherer F. i. m. (Gyula város tört.) I. köt. 424. 51. Uott. 364. 52. Igen érdekes új adatokkal világítja meg e kérdést Szabó István tanulmánya: Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és 1850-es években. Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István. Bp.: 1960. 163—188. 53. Lakatos Károly: A pákász vagy nádlaci. Néprajzi Értesítő. XIII. évf. (1912) 28—29.
