Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
lis jelleget adott a betyárvilágnak. Ezzel magyarázható az az általános jelenség is, hogy a vagyonosabb gazdák részint félelemből, másrészt anyagi érdekből (orgazdáskodás) támogatták a szegénylegényeket. A nagybirtok és a parasztság ellentétében, a nagyarányú rétegződés ellenére is — a parasztság még egységesnek mondható álláspontot képviselt. Szép János derekegyházi tanyásgazda is összejátszott a betyárokkal. Amikor csendőrök közeledtek, jelt adott a szegénylegényeknek és azok elmenekültek. A bíróság előtt így védekezett Szép János: „Én nem kérdezhettem kilétüket, se nem akadályozhattam őket, mert a kinek tanyája van, az ezt nem teheti." Arra a kérdésre, miért nem adta a hatóság kezére a betyárokat, azzal válaszolt: ,,örökké nem lettek volna rabok, — a csendőrök fegyverrel voltak, miért nem fogták el őket?""" A gazdasági, társadalmi okokkal szoros kapcsolatban, nagyban elősegítette a Világos utáni betyárvilág kiterebélyesedését a szabadságharc leverését követő barbár politikai üldözés, az önkényuralmi módszerek bevezetése. A DélAlf öld 1849 augusztus elején, a végzetes világosi napok, előtt került az osztrákok kezére. A népellenes, gyarmatosító hatóságok legfőbb gondja az volt, hogy mielőbb összeszedessék a nép kezében maradt fegyvereket. Szűcs Sámuel Békés megyei főnök már 1849. szept. 1-én elrendelte, hogy mindenki szolgáltassa be a nála maradt fegyvereket, egyben szigorú büntetést helyezett kilátásba az utasítás kijátszói számára. 111 A lakosság a fegyverek jórészét be is szolgáltatta. Vásárhelyen 6 szuronyos puskát, 60 vadászpuskát, 19 pisztolyt, 1560 lándzsát, 12 kardot, 9 láda töltényt és 8 mozsárágyút adtak be 1850 március végéig, 112 de jelentős volt a fegyverek elrejtése is. Az elkobzási rendeletet az egész országban oly „lelkiismeretesen" végrehajtották az osztrák katonák, hogy a pandúroknak, uradalmi csendőröknek sem hagyták meg a szolgálati fegyvert. 1849. október 14-én ezért panaszolja a csongrádi főszolgabíró jelentése: A csendlegények tehetetlenek, mert ,,. . . a gonosztevők üldözésére szükséges lőszerek sehol sem kaphatók; a pusztázó katonák fegyvereiktől HO. Uott., es. kir. tvszék büntető ügyek. X 47 1853. 111. Scherer i. m. (Gyula város tört.) II. köt. 43. 112. Szentesi Ali. Levéltár, főnöki iratok. 1529/1850.
