Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
vonta 5—6 váltóforintot (össz. 40—48), 1 p. m. búzát, 8 icce kását (1 icce — 0,85 lit.), 6 font szalonnát, 2 font sót kaptak. 8Ez már igen kevés volt ahhoz, hogy egy nagyobb család megélhessen belőle. A búza (a kenyér főtáplálék lévén a szegényember házánál) pl. két személy fejadagját sem fedezte kielégítően. 1856-ban a császári helytartóság a kialakult viszonyok rögzítéseként embertelen cselédrendtartást bocsátott ki, amely még a botozást is megengedte. A dél-alföldi földesurak és hatóságok nagy örömmel fogadták. Szeged polgármestere büszkeséggel állapította meg, hogy Szeged város már 1847-ben jóváhagyott rendszabályokat készített, a „pásztorkodó és pusztai cselédek számára." A rendelet bevezetése szigorú nyilvántartást jelentett (cselédkönyvet adtak). 83 A téli hónapokban mutatkozó nagy munkaerőfelesleggel szemben a nyári szorgos napok idején nem egyszer súlyos hiány volt serény kezekben a dél-alföldi nagybirtokokon. Mágocson pl. 1853-ban előfordult, hogy 3000 hold gabona learatatlanul kárbaveszett, mert nem volt elegendő munkaerő. 87 ' A hasonló súlyos károk megelőzésére a mágocsi birtok zsellérek betelepítésével próbált elegendő munkáskezet biztosítani a nyári sürgős munkákra. Így 72 „gyalogmunkás" család került az uradalomhoz, több helyről összeszedve. A gyalogszegődményesekkel 6 évre szerződtek. Ezek 1 vályogfalú, nádfedelű házat, Va kishold kertnek valót, 2 kishold (1100 öles) lucernásnak való területet kaptak, amiket az uradalom szántott fel nekik. Ennek fejében kötelesek voltak a Károlyiak részére 14 hold répaföld minden kézi munkáját elvégezni, 1 hold kukoricát betakarítani, és ami a döntő: a téli hónapokban 14 krajcárért, tavasszal és ősszel 28 krajcárért, nyáron pedig 30 krajcár napszámért kényszerítve voltak az uradalomnak dolgozni, ameny82. Uott. 194. 83. A rendtartás szövege: Magyarországot illető Országos Kormánylap, VII. évf. 1. köt. Buda. 1856. 16—26. A szegedi adatok: Szegedi Állami Levéltár. Szeged város tanácsának iratai, 5489/1847, és ú. n. Megyehatósági iratok 346/1858. (Az 1856-os megalázó rendtartásról egyébként szinte alig különbözik a gazda és cseléd közötti viszonyt szabályozó 1876:13. törvény és az 1898:2. törvény!) 84. Tóth István, a Csongrádmegyei Gazdasági Egylet elnökének beszéde II. rész. Szegedi Híradó, 16(i4. 6. sz. Gazdasági Egyleti Közlöny.
