Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
emberek is, akik a könnyű meggazdagodást akarták csupán elérni a szegénylegények között. Rendkívül sokféle személyes ok vihette betyársorba a parasztokat, de ezek legtöbbje szintén a feudális társadalom teremtette körülményekből, viszonyokból eredt. Nem a rászületett hajlam termelte a betyárokat, mint a kortársak hitték, hanem a válságba került feudális rendszer. A világosi fegyverletétel után addig soha nem látott méreteket öltő betyárvilágot lényegében ugyanazok a gazdasági és társadalmi okok táplálták, amelyek már a szabadságharc előtt is fennállottak. A magyar mezőgazdaságban a tőkés termelés felé mutató átmeneti rendszer vált uralkodóvá, amely a jobbágyfelszabadítás előtti idők számtalan feudális vonását megőrizte. A jobbágyság eltörlése nem hozott számottevő változást ezen a vidéken a parasztság anyagi helyzetébe, mivel a helységek jórésze már a szabadságharc előtt megváltotta magát, csak a váltság teljes kifizetése volt még hátra. A tagosítások végrehajtásánál, az addig közösen használt legelők felosztásakor, tovább fokozódott a parasztság már addig is súlyos belső rétegződése. A nincstelenekkel szemben megerősödött, vezető szerepre tett szert a gazdagparasztok kisszámú rétege. A legelőfelosztásnál Vásárhelyen pl. 4, Szentesen 3 2 /3 hold (1200 négyszögöles) jutott az addig földdel nem rendelkező házas zsellércsaládok mindegyikének. 00 A hazátlan zsellérek nem kaptak semmit. A házasoknak adott földek jelentős része is a vagyonosabb gazdák kezére került, mivel csak ők rendelkeztek elegendő igaerővel és a váltságfizetéshez szükséges tőkével. 3 kat. hold földdel a zsellér nem kezdhetett sokat, mellette bérmunkát is kellett még vállalnia, hogy megélhessen. A 19. század végére katasztrofálissá vált dél-alföldi földtelenség és aránytalan birtokmegoszlás már az 1850-es évek elején világosan látható. Csongrád megyében pl. az 1850 után tartott kataszteri összeíráskor (Szegeddel együtt) 573 634 kat. hold föld volt. Még Zsilinszky Mihály is kénytelen elismerni: „Esett volna egy-egy emberre 3V2 hold. De ha figyelembe vesszük, 66. Uott.