Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai

A Károlyiak kizsákmányolását Hódmezővásárhely és Szentes népe érezte a legsúlyosabban. A Károlyi-család nagyüzemi jellegű gazdálkodásának megindulása után e két nagy helységben ugrásszerűen megnőtt az elszegényedés és megszaporodtak a nincstelenek, ami különösen a vásárhelyiek esetében melegágya lett a betyárvilág fellendülésének és állandósulásának. A parasztok rétegződése családok számában''

1 Szentesen Vásárhelyen Év telkes házas hazátlan telkes házas hazátlan 1816 497 813 1831 529 981 1848 534 1135 549 1089 1608 572 539 1109 1643 798 1258 894 1823 1375 Lépéseket tettek ugyan a fejlettebb módszerek alkalmazására, de a fentieknél lényegesen kevesebb eredménnyel a DélAlföld középbirtokos nemesei, a Rostyak (Szentandrás, Komlós), Szombathelyiek (Csaba), Návayak (Földeák). A csanádi püspökség uradalma aránylag sikeresebben próbálkozott a termelés korszerűsítésével. A földesúri földrablásra és az egységes majorságok kialakítására, egyben a parasztság kisajátításának fokozására kiváló alkalmat adtak az 1830-as évek második felében a mi vidékünkön is (országosan az elsők között) meginduló legelőelkülönítések, tagosítások. (Az 1832—36. évi országgyűlés törvényei alapján.) 1835-ben Szarvason, két év múlva Orosházán, majd 1847-ben ismét Szarvason voltak komolyabb méretű, karhatalommal elfojtott zsellérmegmozdulások amiatt, hogy a hazátlan zselléreket a földesurak és a vezető nagygazdák a közös legelő felosztásakor teljesen mellőzték.

/|! 1847-re a legjelentősebb települések esetében megtörtént a legelőelkülönítés és az ezzel járó tagosítás a Dél-Alföldön. (Csongrád, Szentes 1837. Tápé, Mindszent 1838, Földeák, Tornya 1844, Békés, Békés42. Szentesi Ali. Levéltár, Dicalis conscriptiók. összeírásuk: 193. 253. 457. sz. 43. Scherer: Békés vm. társ. 40—41.