Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
A Csongrádba telepített kertészfaluk legnagyobb része (Csany, Síróhegy, Bäks, Alsó- és Felsőpusztaszer, Dóc, Hantház, Anyás, Sövényháza, Homok stb.) a Pallavicini-uradalom területén volt. 1805-ben 5242, 1836-ban pedig már 225 914 font (2935, ill. 126 512 kg.) dohányt adtak át a Pallaviciniek a kereskedőknek.' 50 A Dél-Tiszántúl többi kertésztelepéből 10 Békés megyében, 14 Csanádban, a kincstári földeken feküdt (1852). A legnevezetesebbek közülük: Lele (Maroslele, Királyhegyes, Töviskes, Pitvaros, Alberti, Ambrózi (Ambrczfalva), Dombegyháza, Mezőkovácsháza, Kunágota, Apáca, Dombiratos, Kevermes, Nagybánhegyes, Földvár, Szénás, Szentetornya, Bánfalva (Gádoros), Újkígyós, Sámson, Mártély. :íl Minden nagyobb birtokosnak volt számos kertészközsége, melyek, lakóit a legkönnyebben kiuzsorázhatta és megzsarolhatta, a szerződés felmondásával fenyegetőzve. A Pallavicini-birtok saját kezelésben is műveltetett velük dohányföldeket, robotban követelvén tőlük az árendálási díjat. 32 1837-ben Csongrád megye kénytelen volt védelembe venni a nyomorgó dohánykertészeket és hasonló intézkedésre a szomszéd megyéket is felhívni. A rossz időjárás miatt ugyanis egyes kereskedők évekre előre alacsony árért megvették a termést a kertészektől, így pedig sem a kincstári dohánygyárak szükséglete, sem pedig a kertészek adófizetési képessége nem lett volna biztosítva. :î:! A kertészek nagy kizsákmányoltsága és a birtokosokkal szembeni falunkénti egysége, összetartása a betyárvilág megerősödése és felszámolhatatlansága szempontjából igen fontos tényezők, amint a későbbiekből kiderül. Különösen a magánföldesúri birtokokon tengődő kertészek helyzete volt súlyos (Csongrád és Békés megye), a Csanád megyei hatalmas kincstári pusztákra telepített községek lakói viszonylag tűrhetőbb körülmények között éltek. Az 1820-as évek végén a nagybirtokosok körében országszerte általános volt, a gabonakonjunktúra lezárulása után, a 30. Reizner i. m. 334. 31. Palugyay Imre: Békés—Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest. 1855. 45, 43. (Magyarország.... legújabb leírása, IV. köt.) 32. Reizner i. m. 334. 33. Gyulai Ali. Levéltár, Békés vm. közgy. jkv. 1837. 1086. tétel.
