Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

tak a megmaradt részhez, a csordaösztön hatására pedig a marhák is utánuk eredtek. A jószág tehát ismét egy csomóba szaladt. Ez az eset háromszor egymásután megismétlődött azon az éjszakán. A kudarc miatt feldühödött betyárok végül a számadót akarták leütni a lováról, de ez sem sikerült. Végül így búcsúztak: ,,Megájj öreg, maj megkeserülöd még! Mommëg, mere van a Kardos-göböly?" A számadó csak annyit válaszolt: „Amerre az a fínyes csillag ragyog!" (Fekete Sándor.) Igen sok hagyomány kapcsolódik a betyárvilág elmaradhatatlan velejáróihoz, acsárdákhoz is. Orosháza környékén a múlt század közepén körülbelül 15 csárda volt. Az egyik leggyakrabban emlegetett a Lebuki-csárda, melynek pontos helye a ma Orosházáról, Nagymágocson át, Szentesre vezető országút jobboldalán volt ott, ahol Békés és Csongrád megyék határosak.

5 A híres csárda lebontására a kilencvenes években azért került sor, mert az épületbe villám csapott és leégett. A babonás nép ebben jelet látott és a tulajdonos nem merte újraépíttetni. (Molnár Imre.) A csárdatűzről nóta is keletkezett abban az időben: „Meggyulladt, meggyulladt a Lebuki-csárda, Në mënj arra rózsám, mert megcsap a lángja! Nem félek, nem félek annak a hevétül, Inkább félek én a babám szereimétül!" (Kunos Ferenc gimn. tanár, Tamási, szíves közlése nagyapja nyomán, 1957.) 5. Az említett út baloldalán. Nagymágócstól kb. 5 km-re fekvő, mai tanyai kocsmát is Lebuki-csárdának hívja a nép, de ez nem azonos a régi csárdával, csupán annak lebontása után, megszokásból keresztelték el a régi névre.