Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai

A fenti általános adatok azonban ténylegesen nem mutatják meg a jobbágykizsákmányolás állandó fokozódását és a földesúri földrablások növekedését, valamint a parasztság belső rétegeződését, elnyomorodását sem. Nem világítanak rá az ellentendenciákra sem, amelyek helyenként és időnként némi javulást eredményeztek a jobbágyság helyzetében. Az irtásföldek, mocsárlecsapolások révén termővé tett földek sokszor paraszti kézre jutottak, ezzel nőtt a jobbágy telkek száma is. Gyulán pl. emiatt a parasztság sorsának viszonylagos javulásáról lehet beszélni az 1830—40-es években.

10 Nem derül ki az itt és alább közölt adatokból a paraszti árutermelés mértéke és bizonyos fellendülése sem, ami pedig a természetes szaporodás miatti telekaprózódás mellett döntő tényezőként jelentkezett a parasztság belső rétegződésében is. Az országos összeírásokból s az évi adóösszeírásokból hozzávetőlegesen megállapítható a jobbágyság kisajátításának, földtelenné válásának mértéke, a házas és főként a nincstelen, ,,más hátán lakó" hazátlan zsellérek (subinquilinusok) számának igen gyors növekedése; különösen a francia háborúk idején az Alföldön is kibontakozni kezdő, robotra alapozott földesúri árutermelés következtében, majd pedig a gyapjúkonjunktúra eredményeként az 1830-as és 40-es években. Telkes jobbágyok száma családokban

17 1772 1828 1848 Országosan 562 826 624 134 Békés megye 3779 7 860 10 653 Csanád megye 1591 3 645 4 335 Csongrád megye 1874 3 110 8 429 16. Mérci Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790—1848. Bp., 1948. 132. 17. Kovacsics szerk.: i. m. ugyanott, M. Gazd. tört. Szemle, 1895. 136—137. 1. közötti tábla. Fényes Elek: Magyarország leírása, I. rész. Pest, 1847. 48—49. Acsády: A magyar jobbágyság története, II. kiad. Bp., 1944. 469. Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. Századok, 1950. 236—37.