Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

Árpádhalmon, az orosházi határ mellett, az első sort így tudják: „Kakasszéki major alatt mi történt..." (egyébként azonos az elsőnek közölt szöveggel. Samu Pál, 77 éves, fm., Árpádhalom, 1957. vásárhelyi gyökerű család, a terület nemrégiben még Nagymágocshoz tartozott.) Farkas Jancsi végül mégiscsak kézrekerült és tízévi rabság után az 1900-as évek elején szabadult ki, azután Vásárhelyen lakott, mindennapos vendég volt az állomás felé eső Törökféle vendéglőben. Kiszabadulása után is takarosan járt, kétujjnyi magas sarkú, fényes, rövidszárú csizmát, fekete ruhát, perzsasapkát viselt. A hatóságnak gyanús volt, honnan szerez pénzt ahhoz, hogy munka nélkül mindennapos vendég legyen a kávéházban. Egyszer emiatt lopással is gyanúsították, de ő bizonyítani tudta ártatlanságát. Vásárhelyen Farkas Jancsinak nagy híre és tekintélye volt a nép között. Mikor kiszabadult, mindenki látni akarta, ő azonban zárkózott, mogorva ember lett, csak kevesekkel érintkezett. Egy ízben még kitört belőle a betyár: egy legény anynyira felbosszantotta a Török-vendéglőben, hogy állandóan magával hordott fokosvégű görbebotjával a kocsmából mindenkit kizavart dühében. Háza a Kistópart utcán állott, nőtlen ember maradt haláláig. Tekintete annyira átható volt, hogy nem igen lehetett a szeme közé nézni. (Szombati István.) A név szerint ismert betyáralakok tettei mellett sok olyan esetről tud a nép, melynek elkövetőit nem ismeri, általában a kárvallottak neveit tudja csupán. Egyszer Szabó Páléktól két ökröt hajtottak el éjszaka a betyárok. A gazda nem szívesen vált meg a jószágoktól, mert lakodalomra hizlalta őket. A betyárok azonban kényszerítették, hogy világítson nekik. Egy