Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

vitték őket Pest felé; a honvédeket gyalog kísérték, a tiszteket kocsikon szállították. Egyszer 49 augusztusában Szabó Pált is berendelték kocsival-lóval az orosházi községházához, ahol éjjelente az átutazó és átvonultatott foglyokat őrizték az osztrákok. Szabó Pál a fogoly tisztek között ráismert egykori kaszaperi vendégére, az aradi tisztviselőre. Beszélni nem lehetett, de Pali sem volt hamvába hótt gyerek és szeme járásával intett az ismerősének, aki szintén emlékezett rá. Űgy sikerült alkalmazni mindent, hogy egy fogolytársával a volt hivatalnok éppen az ő kocsijára került. Indulás előtt valamit elrontott Szabó Pál a szekéren és addig piszmogott, hogy leghátulra maradt. A kocsin a két tiszt „farba" ült (a szekér saroglya felüli részén), szembe velük, a kocsis mellé, háttal a lovaknak, a kísérő osztrák katona telepedett az ülésre. Megindultak a Pesti úton a Göbölyhajtó-út felé, azon mentek volna Pestre, Szolnokon keresztül. Amint jól elhaladtak Orosházától, Szabó Pál hátranézett és szemével olyanformán jelzett a két tisztnek, hogy vigyázzanak, mert nemsokára történik valami. Mintha pipára akart volna gyújtani, a gyeplőt az álomszíjjal megakasztotta a lőcsfejre. (A régi gyeplőkön vékonyabb szíj volt. Ha a kocsis elálmosodott a bosszú úton, a gyeplőt ezzel megakasztotta, nem esett a lovak közé. Ezért hívták álomszíjnak.) A nyugodtan ülő katona felé fordult, mindkét kezével alányult és lelökte a kocsiról. Ugyanakkor nagyot kiáltott betanított lovainak: „Gyű!" Erre a szóra a lovak vágtatásba fogtak, Szabó Fái az útszéli kopott árkon keresztül elhajtott. Mire az előttük menő kocsikon észrevették és a póruljárt katona lőni tudott, már elég messzire elhaladtak. A többi kocsis hasonló merényletétől tartva, nem üldözték a szökevényeket, hanem sietve mentek tovább az osztrákok. Szabó Pál a kondorosi csárdáig vitte el a két kiszabadított embert, ott lovat szerzett nekik, elbúcsúztak, és elindult viszszafelé. A Szolnokról hazafelé jövő kocsikhoz sikerült csatlakoznia. Orosházán már tudtak a dologról és erélyesen kutatni kezdték, hogy ki maradt le a kocsisortól. Nem akarta senki se megmondani, de mivel mindenkinek botozást ígértek, egy Séllei Dávid nevű ember bevallotta, hogy Szabó Pál volt