Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

Orosházán is gyakran esik szó az öregek között a betyárSzabóról. Nem azonos a vásárhelyi Szabó-gyerekek egyikével sem. A maga korában nem is „betyár", hanem csak „betyáros" Szabónak hívták, végeredményben orgazda és a betyárok bizalmas embere volt. A mai Fürdő utcában állott a háza, nála „fogtak ki" (kocsiból) a betyárok és istállójában rejtették el a lopott, elhajtott jószágokat. A „betyáros" Szabó tanyája a vásárhelyi puszta szélén volt, az ott legeltető pásztorokat mind ismerte, könnyen résztvehetett betyárkodásaikban. 1905-ben mesélte el élete legnagyobb élményét betyáros Szabó Pál az akkor 13 éves Fekete Sándornak, aki kiváló emlékezetében pontosan megőrizte máig: Legénysorban volt betyáros Szabó Pál, mikor a kaszaperi pusztán tartózkodott egy téli napon. (Apjának ugyanis legelőbérlete volt ott és nagy telelőistállót is emeltetett oda.) A telelőistállóban töltötték az időt az öreg béressel, meg a kisbojtárral egész télen, csak kenyérért járt haza Szabó Pál Orosházára időnként lóháton. Egyszer éppen itattak estefelé, mikor a közeli Arad—Battonya közötti úton egy négyfogatú, födeles hintó haladt el. Az időjárás elég rossz volt, hóviharra volt kilátás. — „Ujj a nyeregbe, oszt kerűjj elébük, nem érnek estére Battonyáig, mer a Szárazéren a bürühidonn (szalmából és fából összeállított, ideiglenes híd, a nép bűrhidnak is nevezte) nem tunnak átmenni, belevesznek a Szárazérbe! Hidd be űket!" — mondta a tapasztalt öregbéres Szabó Pálnak. A legénynek nem is kellett kétszer szólni. A kocsist és az előfogatost ismerte, orosháziak voltak. A hintóban egy aradi állami tisztviselő utazott leányával Pestről hazafelé. Az öregbéres jól sejtette, a förgetes hóvihar két napig tombolt, a kocsi nem tudott továbbmenni. Az utasok a cudar időt az istállóban töltötték és alaposan összeismerkedtek a vendéglátókkal. Szabó Pált minden érdekelte, nagy figyelemmel hallgatta a Pestet járt aradi hivatalnok elbeszélését. Amikor a vihar elült, lóháton elkísérte a vendégeket a Szárazérig. Mindez még 48 előtt történt. „Mikor Világosná Görgey a fegyvert lerakatta", a honvédség orosz fogságba került. Az orosz átadta a foglyokat az osztrákoknak és azok Orosházán át